A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

37

kijelentette a pogány százados esetében: "ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben" (Mt. 8,10). Es amikor a kánaáni asszony hitét csodálja, csak ennyit mond; - "O asszony, nagy a te hited! "(Mt. 15, 28). Jézus látogatása Názáretben az ószövetségi próféták, Illés és Elizeus kudarcára emlékeztet; - "Sehol sincs a prófétánakkevesebb becsülete, mint saját hazájában"(Lk. 4,24-27).

Bár Jézus nem hirdeti evangéliumát Izraelen kívül, tekintete messzebbre esik. Már Keresztelő Sz. János hirdette, hogy Abrahám fiai nem szükségképp Abrahám testi leszármazottai (Lk. 3,8). Jézus maga végképp felforgatja a zsidók gőgös magabiztosságát, amikor megjövendöli a pogányok belépését az Isten országába: - "Látjátok majd Abrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában" (Lk. 13, 28-29). Jézus látjalzaiás jövendölésének beteljesedését, amely szerint a népek tömegesen özönlenek Sión felé és még azt is kijelenti, hogy a hivatalosak kizáratnak a lakomáról! Majd az országúiról és a sövények mentéről unszolják be az idegeneket, hogy megteljék a ház (Lk. 14, 23-24; cf. íz. 25, 6-7 és 49,12). Az utolsó í- téleten a pogányok is összegyülekeznek a négy égtáj felől (Mt. 24,31); ők is a gyakorlati szeretet alapján ítéltetnek meg, mint minden ember (Mt. 25, 31-46). Sőt Jézusnéha a pogányokat Izrael ellenvonultatAz atya szeretete

Élt egyszer egy király, akinek nagyvezére tanult és jólelkű ember volt. Amikor ez egyszer keresztény országban járt, hallott Krisztusról és keresztény lett. Visszatérve elmondta ezt és hogy hisz a Megváltóban, aki a bűnösök megmentéséért szállott alá e földre.

Nem tudom ezt elhinni — mondta a király. Ha azt akarom, hogy valami megtörténjék, parancsot adok szolgáimnak és azok engedelmeskednek. Miért szükséges tehát, hogy a királyok Királya, aki egy szavával is megmenthette volna az embereket, saját maga testet öltsön és e világra jöjjön?

A nagyvezér egy napot kért, hogy szavainak igazát bebizonyíthassa. Asztalost hozatott, csináltatott egy babát és felöltöztette szakasztott olyan ruhába, mint amilyet a király egyéves fia szokott viselni. A király és nagyvezére másnap csónakban ültek és a király kérdésére a

választ kérte. Ugyanekkor megjelent az asztalos és karjaiban hozta a babát. A király kinyújtotta kezét, hogy átvegye, mivel azt hitte, hogy az az ő tulajdon gyermeke. Az asztalos azonban a kapott utasítás értelmében a babát a vízbe ejtette. A király erre azonnal a vízbe vetette magát, hogy elmerülő gyermekét megmentse. Miután ismét partra jött, így szólt a nagyvezér:

— Ó, király, nem lett volna szükséges, hogy vízbe vesd magad; nem lett volna elegendő, hogy nekem parancsold, hogy ezt megtegyem? Miért kellett neked személyesen ezt tenned?

— Az atyai szeretet késztetett erre — felelte a király.

— Szeretet volt — mondta a nagyvezér — amely a mindenható Istent arra késztette, hogy testet öltsön és e világot megváltsa, ahelyett, hogy csupán parancsolt volna.