A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
30 és természeti szépségét. Azóta nincs zarándok, sem turista, aki ide el ne jönne. A zarándok a katakombák felé igyekszik, a turista a pogány mauzóleumokat bámulja meg és diákemlékei között azt keresi, hogy melyik tanára is beszélt oly nagy áhítattal erről az útról. Az elmélkedést és merengést bizony zavarja a nagy forgalom. Mert megépítették ugyan az új Via Appiát, majdnem olyan mint egy autópálya, de mégsem elég. Aki Rómából a Castellók felé tart, a mellékutakat választja, mert az új Via Appia első szakasza a Late- ráni bazilika közelében a lépten-nyom on felállított szemaforok ellenére a nap bizonyos óráiban a töméntelen forgalom miatt szinte járhatatlan. Az út, amelyen a Szent Kallixtus katakomba felé igyekszünk, szűk is, poros is, sivár is. Az utak királynője szépségéből itt még nem mutat semmit. Megállhatunk egy pillanatra az első mérföldet jelző antik oszlopnál, de pár lépésre nemcsak az autók tömege figyelmeztet arra, hogy a 20. században élünk, hanem a fejünk fölött <el- dübörgő vonat is, mert vasúti híd alatt kell átmennünk. Egy újabb híd viszont az Almone folyócska fölé visz bennünket. A pogány papok a Magna Mater istennő szobrát minden évben március 27-én ennek vizében fürösz tették meg. A híd után pillantjuk meg az első antik mauzóleumot. AGeta-sírból semmi szép sem maradt. Márványborítását, sőt kőanyagát is elhordták, csak azt hagyták meg, amit robbantani is alig lehetett volna.. Az összetételében ma is ismeretlen római malterral egybeolvasztott téglatömeg tetején egy házacska áll és ablaka alatt babakelengye szárad, vagyis egy kis család ebben a különös fészekben találta meg boldogságát. Reméljük, hogy így van. Róma határában különben sem szokatlan dolog, hogy az egykori középkori véderődítmények megmaradt tornyaiban, szaracénok által kiégetett uradalmi központok romjaiban laknak. A régi római vízvezeték ívei aláhúzódtak be a leginkább délről érkezett és jobb munkalehetőséget kereső szegény családok. A római banliő gyerekei olyan romok között bújócskáznak, szüleikmais olyan falakból csákányozzák ki a köveket, amelyekből északi országoknak féltucatnyi is elég volna, hogy az idegenforgalmat fellendítsék. Sienkiewicz regénye után bizony többet várnánk a Quo vadis kápolnától. Ez a kis Mária-templom már a 9. században létezett. Az említett legendának a gyökereit Szent Ambrusnál és vercelli-i Péter aktáiban találjuk. Hogy Szent Péter csakugyan menekült volna Néró üldözése elől, erre semmi történeti adatunk nincs. De azt tudjuk, hogy ezen az úton sok vértanú testét hozták, hiszen, amint korábban már láttuk, itt a Via Appia antica mellett egyik katakomba a másikat éri. Ez az út azonban a 20. század embertelenségének is tanúja volt. A Ouo vadis templommal szemben nyílik a Via Appiáról a Via Ardeatina. Nem messzire innen tekint-
