A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
29 P. Orbán Miklós, S.J., Róma r ROMAI ELEIKEPEK 52. Útban a Szent Kailíxtus • katakomba felé Útban a Szent Kallixtus katakomba felé, római sétánkon a Via Appiára vezetjük el olvasóinkat. Két tekintélyes torony között nyílik a Szent Sebestyén kapu, itt lépünk arra az ősi útra, amelyet az utak királynőjénekneveztekmár a messzi múltban is. Ez a Via Appiahallotta a győztes légiók dübörgő lépteit, ezen érkezett az örök városba katonáktól kísérve, mint fogoly, Szent Pál, a legenda szerint ezen akart elmenekülni a vértanúság elől Szent Péter és itt jelent meg neki az Úr Jézus, hogy apostolának a kérdésére: - Hová mész, Uram (Quo vadis Domine?) így válaszoljon:-Rómába megyek, hogy újrake- resztre feszítsenek. Itt merengett az antik világ eltűnésén Goethe és itt írta egyik legszebb szimfonikus költeményét Respighi. Ez az út közel 2300 év történetét idézi. Mert Kr. előtt 312-ben Appius Claudius censor hozatta rendbe a Rómából az albánói dombokig vezető utat, és építtette meg ennek folytatását egészen Capuáig. A Kr. előtti 2. században ezt az utat egészen Tarantóig meghosszabbították, így kötötte össze a birodalom fővárosát Kelettel. Az utolsó szakasza elvesztette jelentőségét, amikor Bari felé vezetően megépítették az Appia Traianaelágazást. A császárság hanyatlása után az utak királynője elvesztette minden méltóságát. Kőlapj ai között kinőtt a fű, a két oldalán sorakozó síremlékek márvány borítását elhordták, az idő és enyészet birtoka lett és a büszke fenyőóriások árnyékában birkanyájak deleltek. VI. Pius pápa fedezte fel ennek az útnak a kincseit
