A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

31

szólaló hívást kövessék. Ezzel sokan talán nemcsak a magasabb tökéletességről mondanak le, hanem még üdvösségüket is veszélybe hozzák. Amire ezek az ifjak saját erejükből nem mertek vállalkozni, azt végrehajthatták volna, ha bátran rábíztákvolna magukat Isten kegyelmére. Akinek ugyanis Isten ily nagy feladatot ad, annak a teljesítéshez szükséges kegyelmeket is megadja.

Ekkor megszólalt Péter és megkérdezte: - Nézd, mi mindent elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz hát velünk? - Jézus ezt válaszolta: - Mindenki, aki az én nevemért elhagyja házát vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét, százszorosát nyeri vissza és örök életet kap örökségül... (Máté 19, 27-29).

péter Ugyanez a Péter azonban később,

mikor teljes erővel ránehezedett hivatásának súlya, és élete is veszélybe került amiatt, gyáván háromszor is megtagadta Jézust. Pedig mennyi kiváltságban részesítette őt Jézus. Már első találkozásakor jelentőségteljesen új nevet adott neki, amely "sziklát" jelentett. Később ünnepélyesen kijelentette, hogy erre a "sziklára" fogja építeni anyaszentegyházát. Péter egyike volt a három választott tanítványnak, akik a Tábor hegyén Jézus csodás megdicsőülését láthatták. Mennyire bízott Péter saját hűségében és kitartásában! Még azt is nyütan kijelentette, hogy kész meghalni Jézusért. A lelkesedés nem hiányzott belőle, csak az alázatosság és az önismeret terén volt gyenge. Ez okozta szégyenletes bukását. Hasonló megtörténhet a mai papokkal és szerzetesekkel is. Jézus isteni bölcsességére vall, hogy ezt megengedte, és megörökítette az evangéliumokban is, mindnyájunk figyelmeztetésére és tanulságára.

De ha félelemmel tölt is el bennünket ennek a lehetősége, annál vigasztalóbb azt olvasnunk az evangéliumokban, hogy amikor Péter rádöbbent bűnére és őszintén megsiratta, Jézus kész volt mindent megbocsátani. Még ígéretét sem vonta vissza, s feltámadása után megtette Pétert egyháza fejének. Bár így végződne minden papi és szerzetesi botrány is!

Sajnos, a szentírás megörökítet- Judás.

te egy másik apostol történetét

is. Júdás szintén félreérthetetlenül világos isteni hivatást kapott, amikor Jézus beválasztotta őt apostolai közé. Feltételezhetjük, hogy Júdás eleinte őszintén és buzgón követte az Urat, s ezért jutáim azték meg őt a megtisztelő megbizatással, hogy ő kezelte az apostoloknak adott adományokat.