A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

32

Nem tudjuk, mi okozta vesztét, a földi dicsőség után vágyódott-e, s akkor ábrándult-e ki Jézusból, amikor felfedezte, hogy Ő nem akar földi királyságot alapítani, vagy pedig a rábízott pénz csábításának nem tudott ellenállni, és ezért vált becstelen tolvajjá már apostol korában? Kiábrándultságában még Urát is hajlandó volt elárulni harminc ezüstért, ami pedig nem volt nagy pénzösszeg.

Jézusnak csak egyszer kellett Péterre tekintenie, hogy megtérjen. Júdást viszont legalább háromszor figyelmeztette, hogy leikébe lát. - Nemde én tizenkettőtöket választottalak ki, de egy közületek ördög? -mondta Jézus már a kenyérszaporítás után Kafarnaumban. (János 6,70). Az utolsó vacsorán ismét elhangzott a figyelmeztetés: - Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem... (Máté 26,21). Még az árulás pillanatában is igyekezett rádöbbenteni a hűtlen apostolt cselekedetének rettenetes voltára: - Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?... (Lukács 22, 48).

Júdás azonban úgy érezte, hogy ő már túl messze távozott Jézustól ahhoz, hogy visszaforduljon, s bocsánatát kérje. Inkább "elment és felakasztotta magát" (Máté 27, 5).

Mily gyakran megismétlődnek ezek a szentírási jelenetek manapság is. Vannak olyan "kiugrott" papok és szerzetesek, akik őszintén belátják bűnüket és megbánják tettüket. Ha módjukban áll, visszatérnek az egyházközségbe, vagy szerzetbe s fokozottan buzgó élettel igyekszenek jóvátenni ballépésüket. Ha pedig a visszatérésre már nincs módjuk, legalább a világban igyekeznek épületes módon élni és buzgón fáradozni felebarátaik testi-lelki megsegítésén, hogy így vezekeljenek előző életük botlásáért. Ha ezek házasságot kötnek, csak azután teszik, miután elnyerték ehhez az egyház felmentését tisztasági fogadalmuk alól. Hálával és szeretettel emlékeznek visz- sza egyházmegyéjükre, szerzetesrendjükre és volt társaikra, s még a kapcsolatot is igyekeznek fenntartani velük. Ha ezek .a tökéletességnek azt a fokát talán nem érhetik is el, amire a hivatásukban hűségesen való kitartás esetén módjuk lett volna, mégis kétségtelennek látszik, hogy nemcsak üdvösségüket biztosíthatják, hanem még a tökéletességben is előre haladhatnak.

Vannak azonban Júdás-fajták is, - sajnos - akik miután hátat fordítottak hivatásuknak, csak átkozni és gyalázni tudják azt az egyházat, vagy rendet, amely pedig oly szeretettel fogadta tagjai közé őket. Megvetésük jeleként érvénytelen házasságokat kötnek, sőt népi egyszer még hitüket is megtagadják, az egyház üldözői közé állnak. Mily szomorú látványt nyújtanak ezek a hajótöröttek, és mily nagy