A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

26

Tehát éppen az ellenkezője igaz annak, amit a mai emberek be akarnak bizonyítani; igenis szükségünk van Istenre, az 0 szeretetére ahhoz, hogy szeretni tudjuk embertársainkat is.

Az igaz, hogy nem kell kereszténynek, Istenhívőnek lenni ahhoz, hogy az ember részvéttel tudjon lenni szenvedőembertársai iránt. Elég, hogy emberi ösztöne, érzékei legyenek. Lehetséges az is, hogy egy jóhiszemű hitetlen odaadóan embertársai szolgálatára szenteli magát. Nem ismerjük a szív titkait, indító okait. De tárgyilagosannézve, aki szakít Istennel, az lelkileg halott. Már Baudelaire mondotta: - lelki középszerűség jele, ha valakinek nincs érzéke az Isten nagysága, fönsége iránt. Vagyis nem képes arra, hogy fölfedezze az a szeretetet, amellyel a fönséges Isten szeret bennünket, és viszonozza szeretetét.

De azt mondhatja valaki: Isten iránti szeretetünket elég kimutatni azzal, hogy szeretjük embertársainkat. Hiszenazt olvashatjuk szent János levelében: - Ha valaki azt állítja, szeretem az Istent, de testvérét gyűlöli, hazudik. Mert, aki nem szereti testvérét, akit lát; nem szeretheti Istent sem, akit nem lát... (I Ján. 4, 20). Ez igaz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem az emberszeretetbőlfakad az Istenszeretet, hanem fordítva. Az Istenszeretet a forrása és alapja az igazi emberszeretetnek. Ezért az első és legfőbb parancs: Szeresd a te Uradat, Istenedet. Súlyos hiba tehát szembeállítani, vagy elválasztani egymástól az Istenszeretet és a felebaráti szeretet parancsát és akár az egyiket, akár a másikat elhanyagolni.

Az Isten szeretete, szolgálata, imádása éppen olyan alapvetőkötelessége az emberi életnek, mint az embertárs szeretete és szolgálata. Az a világ, ahol nincs Istentisztelet éppen oly an embertelen, mint az a világ, ahol nincs testvériség. Egy mai keresztény politikus, Firenze voltpolgármestere, La Pira mondta, hogy "az az igazi város, ahol Istennek is megvan a háza, meg az embereknek is megvan az otthona". Ameny- nyire igaz az, hogy az a város, ahol az embereknek nincs tisztességes lakóhelyük, ahol szociális és gazdasági nyomorúság van,az embertelen, éppúgy igaz az is, hogy az a város, ahol az Istennek nincs háza, ahol az emberek nem adnak imádást, tiszteletet, szolgálatot az Istennek, hasonlóképpen embertelen.

Volt idő a történelem folyamán, amikor a keresztények lebecsülték a felebaráti szeretet fontosságát, miközben az Isten tiszteletére nagyszerű katedrálisokat építettek. Ma éppen az ellenkező végletbe estünk és azt gondoljuk, hogy csak az emberek szolgálata a felada-