A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
25 zonyítékokra épül. Láttuk előbbi elmélkedéseinkben, hogy a szentírás elbeszélése szerint az Isten szeret bennünket a világ kezdete óta Teremtő, Gondviselő szeretettel. Majd a bűnbeesés után irgalmas szeretettel előkészítette megváltásunkat, bűntől való szabadulásunkat Jézus Krisztus által. Ezért, amikor szeretetről beszélünk, elsősorban azt kell egyre jobban felfedeznünk, hogy az Isten szeret bennünket; azt kell megismernünk, hogyan adta jelét irántunk való szerete- tének. Ezt követi a mi válaszunk, viszontszeretetünk; s z e r e tj ük Istent, és érte, az kedvéért ember társainkat. Az embert igazán csak Istenért, Isten kegyelméből lehet szeretni. Egy perc December közepén E rohanó világban, vágtatós közben, bár szemem az autóút szalagján tartom, vigyázva, hogy távolságot tartsak az előttem suhanó autósortól s bár szemem az autótükröt is figyeli és látom mögöttem a nyomomban sivító autók sorát, - miközben ez útszakasz másik oldalán a szembevágtató autók villogó sorát is figyelem, egy kanyarnál önkéntelenül ez ut oldalára húzok, megáll itom a motorzugást, kilépek. Előttem, mit sem tudva erről a földbehasított betonutról tökéletes táj mereng a mozdulatlan kék ég alatt. rombhajl ás, fönt fenyőkkel, lejjebb az öböl szerű mél yedésben, mint valami kis kerek tó, alszik mint dunna az ágyon a nemrég leesett, első téli hó. A táj ol yen talán, mint egy anyakar, mikor pol yását tartja. A táj olyan, mint egy erős férfiváll alatt az összefont izmos karok, munka után a pihenés nyugalmában. A táj olyan, mint mell kasunk csontrendszere alatt a szívünk, ha nem verdes ijedten, nem dobog az izgalom lázas ütemében, de nyugalmaslélegzésünk irányítása alatt, csak dobog, egészségesen, elégedetten, tudva hogy élni kötelesség és élni jó. Ennyi jut nekünk városkörül i embereknek a kontemplációból néha-néha. Karácsony jön nemsokára,az üzletek zsúfoltak áruval, a reklámok harsogva magyarázzák mennyi mindenre van szükségünk és menynyi mindent ajándékozhatunk azoknak, akiket becsülünk, szeretünk. Ha lenne rá időm, - ábrándozok naívul - Szentestén idejönnék, belelábolnék a hóba, lekuporodnék és itt töl feném a vigil iát. Persze nevetek magamon ilyen nagy és Iehetetien kívánságon. Ilyen gazdag cjándékra ki tarthat igényt mostanában, 1970 telén, New York körül, ahol a rohanó élet hajt, hajszol, utolér, szétmarcangol és föl fal bennünket. (Cser László, S.J.)
