A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

23

SíííoJS a©^giá©@!s

P. Kiró I y István, S.J.

SZERESD 1SIEDEDEI 22.

Ha össze akarjuk foglalni, mit tanít a szentírás az Isten és az ember egymáshoz való viszonyáról, akkor egy szóval mindent kifejezhetünk. Ez a szó: a szeretet. Az Isten minden tettét az emberek iránta szeretet irányítja a világ teremtésétől fogva. Viszonzásul azt kívánja, hogy az emberek szeressék Ót és egymást. - Szeresd a te Uradat, Istenedet; szeresd felebarátodat - ezen a parancson áll, vagy bukik az emberi élet boldogsága.

Ezzel szembenmanapság sokan azt hirdetik szóval, vagy tettel, hogy az Istenszeretet törvénye ma már idejétmúlt dolog, és csak egy kötelességet ismernek; - az emberiesség, az ember szolgálat és emberszeretet törvényét. A mai ember nagy kísértése - mondotta Paul Claudel - be akarja bizonyítani, hogy nincs szüksége Istenre ahhoz, hogy jót tehessen az emberrel, Vannak, akik még ennél is tovább mennek és azt hirdetik, hogy az emberek felszabadításáért folytatott harcban az Isten-hit, Istenszeretet akadályt képez, azért le kell szakítani a mai embert a múlt vallásos hagyományaitól, az Isten tiszteletétől és szolgálatából. Nietzsché-nek az a mondása, hogy az Isten meghalt, manapság divatos jelszó lett és azt jelenti, hogy a mai emberek Isten nélkül a- karnak emberségesebb életet élni.

De még az Istenhívők táborában is sokan szembe állítják az Isten szeretetet az emberek szeretetével. Lebecsülik a vallásgyakorlatokat; az Isten imádását nem tartják olyan fontosnak, mint az embertársak szolgálatát. Röviden: - az egyházon belül is hat a körülöttünk levő istentelen világ szelleme és az emberszeretetet elébe helyezzük az Isten szeretetének. - Pedig az Isten mellőzése, tagadása és az ember bálványozása szükségképp az ember tagadásához vezet. Aki szakít Istennel, aki nem hisz benne, nem szereti őt, nem imádja őt, vagyis nem ismeri el az Ó legfőbb uralmát és szeretetét, az nem is igazi ember többé. Valami lényeges hiányzik belőle.