A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
m 8 Advent! Olyan időszak, amelyben úgy viselkedünk, mintha Isten még nem jött volna le közénk, mintha Jézus még nem tépte volna szét azt az áthatolhatatlan fátylat, amely mögött az Isten lakozik ismeretlenül és megismerhetetlenül az ember számára. Az az időszak, amikor újra felhangzik ajkunkon az ószövetség ősi kiáltása:- Oh, ha megnyitnád az egeket... ! Ha letépnéd a fátylat, mely elrejt téged aggódó keresésünk elől, s minket is elrejt saját keresésünk elől. Az ádventi idősz ak ellentm ondásos. - Miért m ondjuk ádventben, hogy Jézus eljövetelét várjuk, mikor jól tudjuk, hogy már rég lejött közénk? Úgy kell tennünk talán, mintha utánoznánk az ószövetség hívőinek magatartását, mintha újra járnánk az emberiségnek azt a nyugtalansággal teli, időnként reményvesztett útját, melyen az Igazságot kereste, azt kereste, aki az Úr, az Igazság és az Elet? Az ádvent liturgiája tele van végső dolgokra irányulóreménységgel. Nem, nem vagyunk arra ítélve ádventben, hogy "úgy tegyünk", mint az ószövetség népe... Van mit remélnünk, van mit vámunk. A függöny, mely húsvétkor hasad meg, egy másikat fed fel előttünk, amely vékonyabb talán az elsőnél, de éppoly sűrűn szövött, s mely továbbra is megközelíthetetlenségbe burkolja előttünk Istent, és homályban tartja létünk misztériumát. Milyen nagy bennünk a vágy, hogy ez a függöny meghasadjon!
