A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
2 "Mamégcsak tükörben, homályosan látunk... Akkor majd szín- ről-színre. Most csak töredékes a tudásom, - Akkor majd úgy ismerek, ahogy én is ismert vagyok... " (1 Kor. 13, 12.) "Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van" ( 1 Ján. 3,2.) Akeresztény ember még nem érkezett meg, még nem birtokolja az igazságot. Úton van, felfedezi és megfejti az igazságot. Várja annak teljes feltárulását. Az egyház Isten országának nem végleges megvalósulása. Már megnyilatkozott, de még nem teljes ragyogásában. Az egyház várja és reméli Isten országának végleges eljövetelét. A remény egyháza az egész emberiség reményének és várakozásának megszentelője. Az egyház kinyilatkoztatja azok számára, akiknek szemük van, hogy lássanak, s fülük, hogy halljanak; Isten országa közel van. Mustármag, mely növekszik. "Egy napon" nagy fa lesz, ahol összegyűlnek "az ég összes madarai". Ez az "eszkatologikus" remény az ádvent "lelke". Hogyan válik valósággá ez a lelkűiét jelenlegi hitéletünkben? Megnyilvánul úgy, hogy a hitben való élet nem csupa fény. Árnyék is, sötét éjszaka. A hívő emberek minden időben megkísérelték - mindegyik a maga módján - megmagyarázni, hogyan hozza magával a hitélet a sötétséget és a harcot. Minden új fény újabb sötétséget sejtet. És az új sötétségből fakad az újabb fények utáni vágy... Az ádventi idő tehát arra szolgál, hogy megismerjük ésmegvall- juk ezt az éjszakát és sötétséget, mely részét alkotja hitéletünknek. Korunk, mely oly érzékeny létünk árnyékos oldalaira, ezt követeli a ke rész tényéktől. Gyanúsak lennénk, ha nem ismernénk el, hogy viaskodunk az éjszakával... Korunk azt is sürgetően követeli, hogy a keresztények ne rejtsék véka alá a lámpást, hogy a város a hegyen tisztán látható lehessen. Oktalan és beteges dolog lenne "úgy tenni", mintha a hit csak sötétség, kétely, aggodalom volna minden fény és bizonyosság nélkül. Éppúgy elbizakodott és nevetséges lenne az a magatartás is, mely szerint ahitegyszer s mindenkorra jól körülhatárolt igazságokbirtoklása volna. Húsvétkor a keresztények a feltámadt Jézust ünnepük, mint ennek az átható fénynek kimeríthetetlen forrását, mely átalakítja éle-
