A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

46

Aki halogatja a megtérést és közben abban bizakodik, hogy Isten nem szólítja őt magához megtérése előtt, az hagyja, hogy az üdvös félelem kialudjék lelkében. Elfogadja azt a kockázatot, hogy elveszti üdvösségét, mivel kevésre becsüli Isten ajándékait és az örök életet. Ennekavakmerő bizakodásnak a forrása a kevélység, és a bezárkózás a Szentlélek megtérésre indító sugallataival szemben. Ezért a Szentlélek elleni bűnnek is nevezzük. Azért veszélyes ez a bűn, mert Jézus sohasem ígérte meg, hogy várni fog mindaddig, amíg abűnösmeg nem tér, még ha számtalanszor vissza is utasította kegye lm ét. Ellenkezőleg gyakran ismételgette; - "Álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok" (Luk. 12, 40).

Ha valaki vakmerőenbizakodiklsten irgalmasságában, az nem tagadja Istent, nem vonakodik Istenre támaszkodni, ellenkezően ésszerűtlenül és lehetetlen módon mindent Istentől vár. Azt várja, hogy elnyeri Isten ígéreteti; a bűnbocsánatot, az örök életet, anélkül, hogy teljesítené afeltételeketra megtérést, a bűnbánatot, az új életet. Azt hiszi, hogy Isten túl jó ahhoz, hogy megbüntesse a bűnöst. Elfelejti, hogy Jézus keresztje egyaránt hirdeti az Isten végtelen irgalmát, de ugyanakkor Isten végtelen igazságosságának is a jele. Mert annyira gyűlöli Isten a bűnt, hogy annak jóvátételére Fiának önfeláldozását kívánta.

Vannak, akik csak azon a címen ismétlik a bűnöket, hogy majd m eggy ónj ák és eggyel kevesebb vagy több úgy se számít. Ezek a szó szoros értelmében még nem követik el a vakmerő bizakodás bűnét, de súlyosan vétkeznek a szent reménység ellen, mert hiányzik belőlük az Istenfélelem, és hálátlanok Isten jóságával szemben. A- mikor a Mennyei Atya a bűnbocsánatot Krisztus halála árán a bűnbánat szentségében ajánlja fel nekünk, akkor nem nézhetjük olyan köny- nyelműen a bűnt és a bűnbocsánatot.

2 A vakmerő bizakodás második formája az, amikor egyes keresztények úgy fogják fel az egyházhoz való tartozást, a Krisztus kereszthalálának érdemeiből való részesedést a szentségek által, mint valami biztosítékot a bizonytalan jövőtől való félelem ellen. Biztosítékot, amely lehetővé teszi, hogy itt a világban nyugodtan éljenek, mert tudják, hogy az örök életükbe van biztosítva. Biztosíték, amely felmenti őket, hogy szembenézzenek kötelességükkel és felelősségükkel. Az ilyen keresztények azt hiszik, hogy elég csak megkeresztelkedni, elég az egyházhoz tartozni, elég a szentségekhez járulni, és az isteni jóság garantálja a boldog örök életet nekik. Sokanmég fokozzák is a különféle áhítat-gyakorla-