A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

Al

tokát, kilencedeket, skapulárékat, hogy még jobban bebiztosítsák magukat, de közben elfeledkeznek a legfőbb parancsról; a szeretet gyakorlásáról. Az elsőpénteki kilencedeknek, vagy a skapuláréknak csak akkor van értelme, ha az arra segít minket, hogy még jobban szeressük Istent és embertársainkat.

Enélkül a szeretet nélkül olyanok vagyunk, mint a pogányok, akik bizonyos mágikus szertartásokban, jelekben, babonákban bizakodtak, és garanciát kerestek bennük, remélve, hogy általuk megszabadulnak különféle bajoktól, veszélyektől. Ezt a mágikus biztosíték-keresést gúnyolják és kinevetik a hitetlenek, akik úgy tekintik a hívőket, az örök életben bizakodókat, mint akik eladták szabadságukat egy biztosító társaságnak.

Pedig egészen másról van itt szó, mint a félelem elleni biztosító rendszerről. Az igazi reménység radikális választás elé állít bennünket, mert nem engedi, hogy fatalista vagy babonás módon várjuk a jövőnket, hanem csak azt, hogy teljesen az Istené legyünk. Szeressük Ot teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, és teljes erőnkből, és Vele együtt munkáljuk jövőnket az O akarata szerint; jót cselekedve embertársainkkal. Ez a radikális választás, mely nem tekint hátra, nem tekint jobbra vagy balra, nem lehetséges másként csak bizonyos szorongáson, félelmen, szenvedésen keresztül, mert végső sorsunk nemcsak Isten jóságától és irgalmától függ, hanem a mi szabad választásunktól is. A szent reménység ezért egyrészt te lj e s biztonságot ad, merta végtelen jóságú és irgalmas Isten ígéretére és Jézus keresztáldozatára támaszkodik, és <5 nem fog félrevezetni minket. Ugyanakkor biz onytalans ágban is hagy minket, amíg a földön élünk, mert nem veszi el szabadságunkat, sőt megkívánja szabad közreműködésünket üdvösségünk munkálásában.

Hallatlan felelősséget kaptunk azáltal, hogy a mi kezünkbe, minden egyes ember kezébe van letéve saját örök sorsa. Előttünk élet vagy halál, örök dicsőség vagy örök megszégyenülés, örök boldogság vagy örök boldogtalanság. A roppant választás szabadsága akezünkben van. Nem tréfa dolog tehát az élet, nem mindegy, hogyan élünk, mit teszünk. Nem mondhatjuk, hogy ez a kérdés nem érdekel, mert akár tetszik, akár nem, földi életünk végén számot kell adnunk arról, hogy miként gondolkoztunk, mitbeszéltünk, hogyan gyakoroltuk a szerete- tet, milyen jót mulasztottunk el földi életünkben.

Jézus szavai egyaránt tartalmaznak biztatást és komoly figyelmeztetést: - "Vi gy ázz átok, virr as sz átok, és imádkozzatok, mert