A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

„Ne engedd, hogy

P. Király István, S.J.

tőled elszakadjak"

Jézus kereszthalála és feltámadása olyan döntő jelentőségű az emberiség életében, hogy mellette minden más esemény eltörpül. Ezért nincs okunk a kétségbeesésre, az aggodalomra, csaknagy bizalomra és reménykedésre. Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy a Krisztus kereszthalálába vetett bizodalmunk megszüntet minden üdvös félelmet és aggódást a jövőnket illetően. A szent reménység nem ópium, mely elaltat minden problémát, fájdalmat, szorongást. Az örök élet és feltámadás isteni ígérete ugyanis nemcsak reménységet sugároz, hanem üdvös félelmet is, mert örök boldogságunkat, me- lyetKrisztus kereszthalála érdemelt ki számunkra, még mi eljátszhat juk.

Ebben a kettős igazságban rejlik földi életünk roppant komolysága és felelősséggel teljes volta, sőt drámaisága. Egyaránt hiba, ha akár az egyik, akár a másik igazságról megfeledkezünk. Legutóbbi elmélkedésünkben láttuk, hogyan vétkeznek a szent reménység ellen azok, akik csak a félelmet ápolják magukban és kétségbeesnek. Most rámutatunk arra, hogy ugyanúgy véthezhetünk a reménység ellen, ha az üdvös félelemről megfeledkezünk. Aki ezt teszi, az oktalan, vakmerő bizakodás bűnébe esik.

A vakmerő bizakodás legsúlyosabb formája az, amikor

valaki lelkiismeret furdalás nélkül követ el bűnöket, azzal a kifogással, hogy Isten éppolyan könnyen megbocsátja a súlyos bűnöket, mint a bocsánatos bűnt, a sok bűnt éppúgy, mint a keveset. Az igaz, hogy Isten éppen olyan szeretettel fogadja a megtérő nagy bűnöst, ha őszintén megtér, mint azt, aki csak kevés és kis bűnöket követett el. Sőt az Úr Jézus példabeszéde szerint: - "jobban örülnek amennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akiknek nincs szükségük a megtérésre" (Luk. 15, 7). De kérdés az, hogy tud-e még őszintén megtérni az, aki annyira halmozta a súlyos bűnöket, és szándékosan halogatta a megtérést. Istennem ígérte meg, hogy bármikor megadja a megtérés rendkívüli kegyelmét azoknak is, akik vakmerőén újra meg újra visszautasították az ő kegyelmét.