A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
22 latlanul a szemétkosárba akartam dobni. Az utolsó pillanatban azonban meggondoltam magamat. Mégis udvariatlanság volna válasz nélkül hagyni. Levélváltásunk mind sűrűbb lett, s nemsokára már alig vártam, hogy megkapjam levelét. Szerettem humorérzékét és életkedvét. Nem szerettem azonban a levélbe tett imákat és vallásos füzeteket. Barátnőm nem tudott újabb viszonyomról, és ezek a küldemények mégis gyakran egészen személyeseknek tűntek fel. Férjem éj jel dolgozott, és én gyakran álmatlanul hánykolódtam ágyamon. Mintha valami üldözött volna, nem hagyott volna békén. Próbáltam regényolvasással tölteni az időt, de nem tudtam figyelni az olvasmányra. Egy ilyen álmatlan éjjelen olvasnivaló után kutatva felvettem a szentírást. Belelapoztam, elolvastam egy sort itt, egy sort amott. Figyelmemet egyszerre csak megragadta az 50. zsoltár első verse, amely arról szól, hogy Isten irgalma eltörli bűneinket. Erre ugyancsak szükségem van, gondoltam. A negyedik vers különösen a szívembe markolt: - Te ellened vétkeztem egyedül, és gonoszát előtted cselekedtem ... Most először töltött el a szégyenkezés. Eddig mindig azt gondoltam, hogy a bűn azért rossz, mert más embereket bántunk meg vele. Az, hogy én Istent bántottam meg bűneimmel, egészen megrázott. Visszaemlékeztem arra, miként éreztem, amikor másvalaki megsértett engem. Felfogtam, hogy Isten mennyivel felettem áll, és mennyivel nagyobb volt az Ot érő sértés részemről. Kábultan térdre- ereszkedtem ágyam mellett. Nem tudtam imádkozni. Csak annyit nyögtem ki: - ó, Istenem, s ezt ismételtem, míg mind világosabban beláttam sekélyességemet és önzésemet. Nem adtam azonban meg magamat egykönnyen. De ettől kezdve nem tudtam mást olvasni éjjelente, csak a szentírást, pedig már féltem kezembe venni. Néha egész reggelig olvastam. Az embereket kerültem, és magamtól is megundorodtam annyira, hogy a tükörbe nézni sem volt kedvem, és néha napokig nem fésülködtem. Igazában azonban nem akartam megváltoztatni életmódomat, csak lelkiismeretfurdalásomtól szerettem volna megszabadulni. Még a zsoltárokat is arra igyekeztem felhasználni, hogy saját eljárásomat igazoljam. Egy este lefekvés előtt kézbe vettem az egyik füzetet, amelyet ba
