A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
23 rátnőm küldött. Belelapozva pillantásom ezekre a szavakra esett;- újjá kell születni! - Ostobaságnak tartottam ezt a gondolatot, s biztosra vettem, hogy erről szó sincs a szentírásban. Annál kellemetlenebb volt a meglepetésem, amikor János evangéliumának harmadik fejezetében, amit a füzet említett, valóbanezt olvastam:- szükséges újra születnetek... - Csalódottan letettem a szentírást és eloltottam a lámpát. Nem tudtam azonban aludni. Mind világosabbá vált előttem, hogy szükségem van erre az újjászületésre, amely megtisztít régibűneimtől, s amelyet Isten megad azoknak, akik teljesen átadják magukat neki. Elvonultak bűneim lelki szemem előtt, s azzal védekeztem, hogy én "nem vagyok elég jó" arra az újjászületésre. Lélekbenmint- egy párbeszédet folytattam Istennel. O azt válaszolta, hogy senki sem "elég jó". Ez az 0 ingyenes ajándéka. Szerettem volna elfogadni ajándékát, de féltem ennek következmé- nyeitol. O elismerte, hogy ez nem lesz könnyű szamomra, de emle- keztetett ígéretére, hogy mindig velem lesz és segíteni fog. Meghasonlottam, mert egyrészt szerettem volna teljesen átadni magamat Istennek, másrészt pedig ragaszkodtam megkedvelt életmódomhoz is. Miért engedi meg Isten ezt a küzdelmet? Miért nem változtat át engem tetszése szerint? Hiszen O sokkal erősebb nálam. Azt válaszolta, hogy Ő az én szabad akaratú elhatározásomat kívánja. Visszautasíthatom Ot, ha akarom. Könyörögtem, tegye könnyűvé számomra ezt a lépést. Ő nem válaszolt. Várt. Nem bírtam tovább. Tudtam, hogy képtelen vagyok folytatni eddigi életemet. Nélküle semmit sem ér az élet. Elsírtam magamat; - Nem tudok tovább küzdeni Ellened. Tégy velem,amint akarod... ! Csaknem azonnal béke töltött el, és hamarosan elaludtam. Almomban egy elhagyatott úton futottam sűrű ködben. Féltem. Egyszerre csak felfelé menő lépcsőkhöz értem. Kis gondolkozás után elindultam rajtuk. Széles és lapos lépcsők voltak, s két oldalon virágok illatoztak. Amint azonban feljebb mentem, a lépcsők szűkebbé váltak, és a virágok elmaradtak. Vissza akartam fordulni, de lenn csak a köd várt. Folytattam az utat felfelé. Nagyon belefáradtam már, de éreztem, el kell jutnom a lépcsők tetejére, mert egyébként nem érdemes élni. Végén már úgy másztam lépcsőről lépcsőre. A lépcsők kanyarogtak, és már csak néhány arasz volt a szélességük. Össze
