A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
II rülményeiközött. Ezt az átalakulást, az értékek rendjének ke r e s z tény értelmű változását kell lássa a mai Nyugattal találkozó hazai magyar. Ennek érzékeltetése hivatása minden külföldön élő magyarnak, amikor akarva akaratlanul Nyugatot mutat ja be a látogatóinak. A mi hivatásunk, hogy rámutassunk a krízis jelenségei mélyén érlelődő értékekre és nem szabad a bizonytalanság, a teljes szétesés, a zabolátlan forrongás jogtalan hangulatát terjesztenünk. De bátran, bizonyos botránkozást is számbavéve értelmezzük, közvetítsük a vajúdásban újjászülető kétezeréves értékeket azok felé, akik ezzel csak rövid pillanatokra találkozhatnak. Különben a szakadás irányába fejlődik tovább az, ami Nyugaton még keresztény kultúra és a magyar nép életigénye. Pedig ez a kettő az, amit István király egybeforrasztott. (Morei Gyula) A LEGFŐBB MÉLTÓSÁG, AMI EMBERT ÉRHET... (Isten-gyermeki méltóságunk.) Szent Lajos, francia király életrajzában olvassuk ezt a történetet A király egy országos körutazása alatt első pihenőjét egy Poissynevű városkában tartotta. Ez a városka lóháton néhány órára van Párizstól. A- mint a kicsiny, jelentéktelen város utcáján haladtak, a király örömét fejezte ki a fölött, hogy megint megfordul hat Poissyban. A király szavai szerints • ennek a városkának az ő szemében egészen kimagasló jelentősége van, mert itt érte őt egész élete folyamán a legnagyobb szerencse és a Iegmagasabb kitüntetés. A kíséretében lévő főurak igen csodál koztak ezen a kijelentésen és meg is mondták a királynak, hogy bizonyosan el tévesztette a szavát és Poissy helyett Reims-t akart mondani, hiszen Reims-ben koronázták őt királlyá. • Szent Lajos mosolyogva felelte, hogy nem beszélt félre és hogy nagyon is jól tudja, hogy mit beszél. Ünnepéiyes hangsúllyal jelentette ki: - Poissy Mária-templomában részesültem a ke- resztség szentségében és én ezt a kegyelmet összehasonlíthatatlanul többre becsülöm minden evilági megtiszteltetésnél és méltóságnál". A lelkiélet tanítói egyöntetűen hirdetik azt, hogy ha naponta élénken emlékezetünkbe idézzük Isten-gyermeki méltóságunkat, akkor ü- gyelni fogunk arra, hogy semmi áron el ne veszítsük, vagy akár csak csorbítsuk is ezt a méltóságunkat.
