A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

4 azért az emberi eszközöket sem hagytam figyelmen kívül, hogy abban magamat mindinkább meg­erősítsem és hogy minden kételyt eloszlassak, mely felmerülhetne és megkísérthetne. A hit alapve­tő igazságait beható tanulmányo­zás tárgyává tettem, elolvastam a hitvédők és az ellenfél munkáit, mérlegeltem a mellette és ellene szóló érveket s ezáltal oly bizo­nyítékokat nyertem mellette, me­lyek a vallást még a természetes ész előtt is hitelt érdemlővé te­szik, oly annyira, hogy akiket a bűn és a szenvedély még meg nem rontott, egy természeténél fogva fennkölt gondolkozású lé­lek sem állhatja meg, hogy azt át ne karolja és meg ne szeresse. Adja Isten, hogy hitvallásom, melyre fölkértek s melyet kész örömmel teszek meg; melyet sa­ját kezűleg írtam, melyet saját kezű aláírásommal látok el és amelyet tetszés szerint bárkinek megmutathatnak, mert én az evangéliumot nem szégyellem, adja Isten, hogy e hitvallásom jó gyümölcsöt teremjen, Alessandro Volta". (Tóth Tihamér) Megtörténik, hogy mikor vigasztalást várunk barátunktól, nem kapunk. Megtörténik, hogy mikor szomjazunk, a baráti szeretet elfelejt italt adni. - Ez azért van, mert az emberi szeretet forrása nem kimeríthe­tetlen. A v igasztalónak is, akár nekünk, vannak terméketlen órái. Aki erőt ad nekünk, olyankor erőtlen. Aki örömet ébreszt bennünk, olykor saját örömét is elvesztette. Értsük meg őt. Szenvedjünk együtt vele szegénysége láttán. Ne legyünk igényesek. Barátságból, jóságából ne követel jünk szüntelen a legtöb­bet, amit adni képes, legyünk hálásak a legkevesebbért is, amire haj­landó... a kevésért, amije van, és amit ad... (Marie Noel) A LÉLEK URAM, URAM, Miként vél ekedet dalaimról? Nagyon félek, hogy közeli rokonai a bűnöknek. Dicsőítés, ima, himnusz illenék Hozzád, de engem csupán ábrándok, bo­londságok foglalkoztatnak) névtelen, arcnélküli szerelmek, nyomorult kis vonzalmak, gazdátlan, csavorgó gondolatok, játékok, rendetlen szökellések, ugrándozásokf dalaim nem Rólad és nem a mennyország­ról énekelnek: fiatal, éretlen, démonok tánca mindez. Eddig még nem okoztak bajt, de szabadosságukkal talán sértenek Té­ged, ahogyan én is megbánt!ak fantáziám játékaival és dalaival! (Marie Noel)

Next

/
Thumbnails
Contents