A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

I

Szent

István

ünnepen

(Augusztus 20.)

Az apostoli kettős kereszt szinte elmaradhatatlan kelléke azoknak az ábrázolásoknak, melyek első szent királyunk életének egy-egyneve- zetesebb mozzanatát mutatják be. De minél messzibbre megyünk vissza a történelemben, hogy megközelítsük azt a kort, melyben Szent István tisztelete még egészen friss hagyományok erejéből élt népünk szívében, annál gyakrabban találkozunk az őt ábrázoló képeken azzal a másik kereszttel, melyen a megfeszített Üdvözítő mutatta be megváltó áldozatát. Középkori oltárképek ezek, melyeken - pontosabban meghatározatlan környezetben, talán egy kápolnában, talán csak hálókamrájában - a kereszt előtt térdel az öreg király. Imádkozik. Nézi a megfeszített Krisztust, beszélget vele a szemlélődés lelki csendjében, hozzá menekül emésztő gondjaiban. Koronája, jogara, kardja a földön hever. Nem király most, egyszerű ember, a megváltott ember Megváltójának környezetében és bizalmában. A leggyakoribb ábrázolása ez egy középkori szentnek. Ma azt mondanék; szokványos ábrázolás. Mégis az egész szentistváni életműnek, első királyunk életszentségének felfogásához ez visz legközelebb.

I