A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
2 Nagy egyéniségek - köztük a szentek - egész magatartását mindig csak az adott kor körülményeinek alapos ismeretében lehet megérteni. Szent István esetében még ez is kevésnek látszik. Közelebbről kellene ismernünk az ő személyiségének, benső alkatának, neveltetésének azokat a mozzanatait, melyek jó nyomra vezetnek abban a kérdésben; honnan az a mélyreható elhivatottság, a lángoló apostoli tűz, a megismert eszményt oly szenvedélyesenmegtestesíteni vágyó készség? Egym agában Szent Adalbert kimagasló egyénisége, tanítói és nevelői működése az ifjú Vajk mellett, ehhez nem lehetett elegendő. Ismerve a kor viszonyait, az akkori európai keresztény fejedelmek és birodalmak körébe való belépéshez - a trónképességhez - általában az is elegendő volt, hogy a fejedelem és házanépemegkeresztelkedett, templomok, kolostorok alapításával, egyházi célú adományokkal tette nevét emlékezetessé. De az már nem volt általános, hogy a meg- keresztelkedett fejedelem szinte az akkori szerzetesi élet regulái szerint éljen, sőt necsak magától, hanem egy egész ország népétől is megkövetelje, hogy megváltoztatott, jóra térő élettel tanúsítsa hűségét és állhatatosságát a frissenmegismert keresztény tanításhoz. Egyetlen nyitja van ennek a páratlan apostoli lendületnek. A kereszt misztériumának, a megváltásnak rendkívül fogékony lélekkel való átélése. A teljes átértése és szinte szenvedélyes képviselete az evangéliumok ihletésének, hogy a megváltott ember nemcsak önmaga számára van megváltva, hanem mások, az egész emberi élet, a történelem számára is. Forró és kizárólagos hit abban, hogy Krisztus, kereszthalálával, megnyitotta az utat az ember végső boldogsága felé. Ezen az úton - az üdvösség útján - nemcsak az egyes ember, de egy nép is megszabadulhat természetének rendetlenségre és rosszra hajló kísértéseitől; kivetkőzhet a régi emberből és magára öltheti az újat, ami által már nem ő, hanem Krisztus él benne. A megváltottságnak és a megváltás üdvözítő erejének olyan mindent átható hite, mint aminő Szent Istvánnak mindennapi életét,országépítő munkáját, törvénykezését, fiához intézett intelmeit jellemzi - rendkívüli volt abban a korban a kereszténységgel éppen csak hogy találkozottnépek körében. Isten különleges ajándéka volt ennek a túláradó hitnek a kegyelme az ifjú Vajk életében. S amikor első szent királyunkra emlékezünk, iránta táplált tiszteletünket aligha fejezhetnénk ki méltóbban, minthogy égi pártfogását kérjük ahhoz, juttasson nekünk is Isten a hit kegyelméből minél bőségesebben, hogy életünk a megváltott ember élete legyen. (M. F.)
