A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

47

hogy bízzunk benne minden körülmény között, akkora legnagyobb sértést követjük el vele szemben. Ezért tartozik a legnagyobb bűnök közé a kétségbeesés, mert Isten elleni lázadáshoz vezethet. Ismét nem a lélek ösztönös és kevésbé ellenőrzött vagy tudatos kifakadásá- ról, zúgolódásáról van szó, vagy a kételkedés kísértéséről, hanem arról a lázadó magatartásról, amikor az ember tudatosan szembe helyezkedik Istennel, és nem akar benne bízni. A kétségbeesés mélyén ezért -van mindig valami gőg. Nem akarunk Is- tenkönyörületére, irgalmára, kegyelmére szorulni, hanem sajátmagunk akarjuk megoldani problémáinkat, még akkor is, ha reménytelen a helyzetünk. Ez a gőg állít igazán szembe minket Istennel, és ebből a gőgből fakad minden más bűn. Ezért nevezzük főbűnnek a kevélységet.

Talán kevesen jutnak el a kétségbeesés bűnének legmélyebb fokára, de vannak ennek a bűnnek enyhébb megnyilatkozásai is. Ide tartozik az elcsüggedés, kishitűség. Látva saját gyarlóságunkat, tökéletlenségünket, elveszítjük kedvünket a lelki dolgoktól. Ha jóra törekvésünkben állandó sikertelenségek érnek minket, és a bűnökbe újra meg újra visszaesünk és mindig élőiről kell kezdenünk az erények gyakorlását, végül is elveszíthetjük kedvünket és feladjuk a reményt. Engedjük, hogy szívünkben kihaljon az isteni remény. Többé nem kérjük Isten kegyelmét, magunkat gyengéknek, szegényeknek érezzük, és azt gondoljuk, hogy ezen már nem is lehet segíteni. El- felejtjükjézus szavait, amit a hegyibeszédben mondott: ... Boldogok a lélekben szegények; övék a mennyek országa.. (Máté 5,3). A lélekben szegények azok, akik magukról szerényen vélekednek, de minden bizalmukat Isten jóságába, irgalmába, kegyelmébe helyezik. Ismétlem, annakmegtapasztalása, hogy mennyire gyarlók, gyengék vagyunk, eltávolíthatja belőlünk a saját erőnkbe való túlzott bizakodást, de nem szabad, hogy ez bennünket kishitűségre, elcsüg- gedésbe kergessen, hanem annál inkább ke 11 fokozni az Isten mindenható jóságába és végtelen irgalmába vetett bizalmunkat.

Erre i bizalomra tanít minket a szentmise, amikor így imádkozik mellét verve a pap, az egész hívősereg nevében; ... Nekünk is bűnös szolgáidnak, akik vég te len irgalmasságodban bizakodunk, adj kegyesen némi részt és közösséget szent apostolaiddal és vértanúiddal és az összes többi szenteddel... Isten előtt, mi csak bűnös szolgáknak nevezhetjük magunkat, akik az 0 végtelen irgalmasságában bizakodnak. Tudatában vagyunk saját gyarlóságunknak, nem érdemeljük meg, hogy részesítsen minket a szentek boldogságában, mégis kérjük Ot, hogy végtelen irgalmából bocsásson be minket