A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
48 szentéi körébe és adjon némi részt és közösséget az ő boldogságukból. Ezért, ha az ellankadás, a csüggedés, a kislelkűség vagy a kétségbeesés kísértése fenyeget bennünket, könyörögjünk újra meg újra a Mennyei Atyához, egyre erősödő bizalommal, mert az O irgalma határtalan és a benne remélők közül senkit sem hagy túlságosan szenvedni. Ő inkább megjavítani, mint elveszíteni akar minket. U TAK A történélem folyamán a nagy rajongók tekintéll yel akarták, és szeretnék még ma is - o hitet az emberekre erőszakol ni. ”Kényszeríteni kell őket." Azt akarták, hogy aki uralkodik, akinek hatalma van, • akár főpap, akár vezető - hatalomért föl is használja, üldözze a szájból, toliból, gondolatokból eredő tévedéseket és az igazságot mindenkire kényszerítse rá. - Ez I el ki ismeretbei i kötelessége annak, aki felelős a népért és akinek el kell azt vezetnie az örök üdvösségre. Istenem, félek, hogy silány keresztény vagyok, hogy közömbös számomra a Te országod, mert ezt a buzgóságot nem tudom magamévá tenni. Mégis hiszek, Uram, hiszek... Segíts hitetienségemen. "A teremtett világ első órájában, mondja Isten, az ártatlanok kertjében megalkottam az embert. Szabadnak teremtettem. Az én felelősségemre. Az ő felelősségére. Szabadnak teremtettem. Vétkezett. Szabad volt." "Megkötöttem testének sáranyagát, ahogyan minden teremtményét, az anyag egyetemes szükségszerűsége szerint, de nem kötöttem meg Lehelletemet, mely ott fű, ahol akar; ezt azért adtam volna, hogy leláncol jam?" "Testét hatalmam alá rendel tern, I el két nem. Csak ez tud nekem nemet mondani, ahogyan az Angyal is nemet mondott... Azt a- kartam tehát, hogyne kényszerből, hanem önként mondjon igent nekem". "Növelheti-e dicsőségemet a szolgai, a rabszolgai imádat...? "Tereld felém az embereket, irányítsd felém őket, hogy Engem válasszanak. De ha te kedvük ellen tisztel etemre vagy akárcsak térdhajtásokra, szavakra kényszeríted őket ígéretekkel és fenyegetésekkel, ha lelkűket szolgamódra leigázod, ellene mondasz Leheli etemnek, Iealácsonyltod a hatodik napon alkötött művemet." (Marie Noéi)
