A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
35 gítása, végtelenné fokozása. Az igaz, hogy megtaláljuk ezt az emberi vonást is Istennél, de mindez csak másodlagos, ez még nem mutatja az isteni jóság igazi mélységét. Jézussal együtt a teremtés alapvető tényéből kell kiindulnunk. Jézus gyakran hasonlítja az embereket szolgákhoz, intézőhöz, akik a Mester javait kezelik. A hűséges szolga egyedüli öröme az, hogy jól sáfárkodik, Ura akaratát teszi: - "Miutánmindent megtettetek, amire parancsot kaptatok, mondjátok; Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk". (Lk. 17,10). Ebben az összefüggésben kell megértenünk a Miatyánk kérését: - "Bocsásd meg a mi vétkeinket (- engedd el adósságunkat).. ."(Mt. 6,12). Mert az ember nemcsak Isten szolgája, tartozása is van vele szemben. Mégpedig azért, mert Istennel szemben minden ember hűtlen, bűnös. Mindez jobban megvilágítja Isten jóságát. Jézus tulajdonképpen a Miatyánk kérését kommentálja a szívtelen szolga példabeszédével (Mt. 18, 23-35). A példabeszédben oly hatalmas összegről van sző, hogy az adós képtelen kifizetni. Istennél az emberi igazságosság nem jöhet szóba; az ember nem áll vele egy szinten, mint a földi szerződéseknél, adás-vevésnél. Isten atyaságát nyilatkoztatja ki a "tékozló fiúról "szóló példabeszéd is, amelynek középpontjában az atya jósága áll (ezérthelytelen a parabola elnevezése!) A példabeszéd központi alakja a tékozló fiú atyja, aki atyja a féltékeny és irigy idősebb fiúnak is. Jézus e példabeszédet azoknak a zsidóknak mondotta, akik zúgolódtak; - "Ez a bűnösökkel társalog és velük eszik" (Lk. 15, 2). Jézus leült a bűnösök, a zsidók által megvetett vámszedők asztalához s ezzel kinyilatkoztatta az Atya irgalmas szeretetét. - 'jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akiknek nincs szükségük megtérésre" (Lk. 15,7 és 10); ez a refrén tér vissza azel- veszett bárányról és az elveszett drachmáról szóló példabeszédek végén. A farizeusok, akik a Törvény betűjéhez ragaszkodva válaszfala- katemelnekaz emberek közé és megvetik a 'bűnösöket", nem isme- riklstenatyai szívét, akinek atyasága éppen a m egboc s átás által nyilatkozik meg. Isten irgalmas szeretetének arra kell ösztönöznie minket, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek(Mt. 18,35X Isten irgalmas szeretetéhez kapcsolódik az ellenségszeretet parancsa is. "Hallottátok a parancsot; Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! En pedig azt mondom nektek; Szeressétek ellenségeiteket! "(Mt. 5,43-44). - "Szeressétek ellenségeiteket, tegye-
