A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
36 tekjotharagosaitokkal, áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért! " (Lk. 6, 27-28). - Mert ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? (Mt. 5, 46-47). - "így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek" (Mt. 5,45). - "Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas! " (Lk. 6, 36.) Jézus nem elégszik meg a sztoikusok ideáljával, amely azt követeli, hogy el kell tüntetni a határokat a fajok és a személyek között, de még az ószövetségi törvénynél is többet kíván. Mindannyian testvérek vagyunk, mert mindannyian a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei és mindannyiunknak az Atya irgalmas szeretetét kell utá- ---------------------------------------------------------—---------- noznunk. SZENVEDÉSÉBEN IS HŰ MARADT JELMONDATÁHOZ... Aranyszájú Sz. János, konstantinápolyi pátriárkáról sokan azt tartják, hogy ő volt a keresztény egyháztörténelem legkiválóbbszó- noka. Élete jelmondatául ezt választottal- Dicsőség legyen Istennek mindenértI Nem lephet meg senkit, hogy ezt a jelmondatát ismételgette fiatal- sága éveiben, mint egy jómódú család gyermeke, mint édesanyjának bálványa ésmint tanítóinak kedvence. Az sem lephet meg minket, hogy ezt a jelmondatát ismételgette, amikor előbb Antióchiában, később Konstantinápolyban, azokat a fönséges szentbeszédeit tartotta, amelyek ezrével csalogatták az elragadott hallgatókat szószéke köré, és mind az egyház, mind az állam részéről a Iegmagasabb megtisztelést szerezték meg számára. Az azonban joggal meglephet és csodálatba ejthet minket, ho gyekkor is változatlanul ismételgette jelmondatát, amikor a császári udvar ellene fordult} amikor féltékeny ellenségei el érték száműzetését, amikor éhesen, magára hagyva, halálosan fáradtan vonszol ta magát száműzetés'! helyére a pribékek embertelen bántalmazásai közepette. Igém akkor is ezeket a szavakat ismételgette, amikor havon és sáron keresztül hajszolták és amikor azt kérte, hogy hagyják egy templomban az út szélén, hogy ott halhasson meg. Annak a templomnak jéghideg kőpadlóján fekve, utolsó lehelietével is ezt mormoltat- Dicsőség legyen Istennek mindenérti [Az egyház január 27-én tartja Sz. János ünnepét. Meghalt 407-ben.)
