A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
44 bocsánatot, kegyelmet, segítséget és örök életet kérjünk és várjunk. Mikénta szent reménység erénye abban áll, hogy mindenbizalmunkat Istenbe helyezzük, mert O a mi egyetlen, igazi réményünk, a kétségbeesés bűne abban áll, hogy tudva és akarva szakítunk Istennel, tagadjuk jóságát, irgalmát, szeretetét, hatalmát és visszautasítjuk azt az örök boldogságot, amelyet O nekünk felajánlott Jézus Krisztus halála után. A szentírás több példában mutatja be nekünk a kétségbeesés bűnét; köztük alegmegrendítőbb Júdás esete. Szent Máté az egyetlen az evangélisták köz ül, aki leírja Júdás tragikus végét, akövetkező szavakkal; - Amikor az áruló Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a nép véneinek. Azt mondta; ... Vétkeztem, amikor ezt az igaz embert a kezetekbe adtam... Azok így válaszoltak: ... Mi közünk hozzá? A te dolgod! - Hogyan jutott el Jézus egyik legbensőbb, bizalmas tanítványa addig, hogy elárulja Mesterét és utána fölakassza magát? Júdás lelki világának alakulása fényt vet a kétség- beesés bűnére. Már elmélkedtünk arról, hogyan akarta Jézus kiemelni az apostolokat földies reményeikből, hogy elvezesse őket az isteni reménység útjára. Úgy látszik Júdás nem értette meg Jézust, nem tudta követni Ót a szent reménység útján, és ezért kiábrándult belőle. Mert Jézus nem akart olyan földies, politikai messiás lenni, amilyet a korabeli zsidókhoz hasonlóan Júdás is várt. De ez még nem elégséges ok arra, hogy elárulja Mesterét. Az evangélisták nem is magyarázzák meg, hogy milyen indítékok vezették Jú- dást, csak arra következtethetünk az eseményekből, hogy Júdás nem jutott el az igazi hitre, reményre és szeretetre. Ezért volt képes arra, hogy elárulja Jézust. Amikor azonban hallotta, hogy halálra ítélték Jézust, megbánta tettét, és visszavitte a pénzt. Valószínűleg nem remélhette, hogy a pénzért az elítéltet szabadon fogják bocsátani, hanem inkább meg akarta magát szabadítani ennek a bűnnek terhétől és felelősségétől. Júdás bűnbánata őszinte és igazi, mert beismerte, hogy vétkezett, amikor egy ártatlan embert kiszolgáltatott ellenségeinek. Ez a bánat mégsem vezette el őt Istenhez. És ez volt az ő legnagyobb bűne, hogy kétségbevonta Isten végtelen irgalmát, és bezárkózott önmarcangoló bánatába. Saját hitványsága, gyarlódása és jellem te- lensége olyan megalázó volt számára, hogy többé nem tudta elviselni önmagát és nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot. Júdás
