A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

45

fölmérte saját nyomorúságát, de nem volt képes felfogni, hogyls- ten irgalma és jósága fölmérhetet len és kimeríthetetlen, mert végtelen. Ezért esett kétségbe.

Ez nem jelenti azt, hogy csak az öngyilkosok követik el akétségbe- esés bűnét, mert igen sokszor az öngyilkosok inkább betegek, mint bűnösök. Viszont nagyon sok kétségbeesett ember él a földön; akik belátják saját nyomorúságukat, bűnös voltukat, de nem ismerik Is- tent, vagy nem fogadják el az O végtelen irgalmat, nem hisznek benne. Igazi bűnbánatunk tehát nem akkor van, ha saját semmiségünkbe zárkózunk, és beteges, kétségbeesett önm arc angolásba kezdünk, hanem akkor, ha kitárjuk szívünket az isteni kegyelem befogadására éa alázatosan, de nagy bizalommal így imádkozunk a zsoltárossal; ... Könyörülj rajtam, én Istenem, és irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet. Mert a töredelmes és bűnbánó szívet ó, Isten te nem veted meg! ... (Zsolt. 50,1-19). Ez a tökéletes bánat szabadít meg minket attól, hogy a kétségbeesés bűnébe essünk.

A kétségbeesés bűne tehát az a meggyőződés, hogy Isten menthetetlenül elhagyott minket, mert bűneink túl nagyok, és O sem tud már elviselni minket; vagy pedig az élet megpróbáltatásait úgy tekintjük, mint valami ránk nehezedő átkot, mintha Isten nem törődne velünk; vagy komolyan azt gondoljuk, hogy annyira gyengék vagyunk és rosszra hajlók, hogy az igazi keresztény élet lehetetlen számunkra. Nem kísértésről van tehát szó, amikor egy ilyen gondolat felvetődik bennünk, hanem kialakult véleményről, meggyőződésről.

Denemcsak saját sorsunk, üdvösségünk felől eshetünk kétségbe, hanem az emberiség és az egyház sorsa miatt is. Az lehetséges, hogy emberi szemmel nézve kilátástalannak és kétségbeejtőnek látjuk az emberiség és az egyház jövőjét, amikor észrevesszük, hogyan terjed a rossz, az igaztalanság és az erkölcstelenség a világban és környezetünkben. A technikával való visszaélés is tragikus távlatokat nyit előttünk. Az egyház életében is úgy látszik, mintha minden rend és fegyelem felborult volna; nincs többé tekintély, és az eddig biztosnak látszó tanokat is kikezdték a kételkedők. Látva a gonoszság diadalát és az egyház bizonytalan jövőjét, ha lemondunk az isteni reményről és azt hisszük, hogy végeredményben a rossz és a bűn le tudja győzni az Isten sze- retetét, akkor követjük el a kétségbeesés bűnét.

Pedig a kétségbeesés bűne egyike a legveszélyesebb és legnagyobb bűnöknek. Azért veszélyes,mert aki kétségbe es é-