A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
43 Ezt a bűnt nem szabad összetéveszteni bizonyos lelki magatartással, vagy érzelemmel, például azzal a pesszimizmussal, amelyre egyes emberekhajlamosak, amikor elgondolkoznak a világ, vagy saját életük eseményein. Ugyancsak nem a kétségbeesés bűnéről van szó akkor, amikor nehéz óráinkban elkeseredünk, kedvünket veszítjük egy időre. Például ha teljes erőnkkel reménykedtünk egy gyógyulásban, sikerben, egy nemes ügy győzelmében, és a körülmények, vagy az emberek rosszakarata, közönye megakadályozta vágyaink teljesülését, mi keserű szívvel kénytelenek vagyunk lemondani arról, ami után vágyakoztunk. Mindez csak emberi kétségbeesés, ebből még nem következik, hogy feladtuk az Istenbe vetett bizalmunkat is. Mindez lehet az emberi természetből, vagy a körülményekből fakadó kísértés a szent reménység ellen, de mindaddig nem estünk a kétségbeesés bűnébe, amíg tudva és akarva fel nem adjuk az Istenbe vetett bizalmunkat, le nem mondunk arról, hogy tőle irgalmat, bűn/ A mindigimádkozó Elet Zúgó erdők, énekeljétek a reggeli imátl Fenyők orgonasípjai, halk szél sóhajtása, zúgó vihar: tárjátok eszméletlen szíveteket hangzó hangokkal a napfényes térnek. Minden új évezred ünnepe a teremtésnek. Minden új évszázad, év, nap, perc, pillanat, minden magas hegy és mély völgy, minden csillogó harmatcsepp és szürke porszem, minden ami erős és gyenge, hősi és alázatos - ünnepe a teremtésnek. Sebzettszívű és boldogszívű emberek, akik vajúdnak testben és lélekben, nyugodt egyensúlyban pihegőcsecsemők, szemeteket lezáró, fáradt aggok s közöttetek az ifjúság feszültsége, a felnőtt érettség életvalló hétköznapjai, terítsétek az élet imáit a megmunkált földre, a zajgó városok utcáira, a mindenség csillagai, a temetők kertjei, a hálószobák és konyhák, a tűzhelyek lángja és a halott pernye közé. Ontudatbs emberi készség, hála, elfogadás, megbékélés, szeretet és türelem vegyül jetek az örök csillagfénybe és őrködjetek a múló idő fölött. Végtelen, tárt tenyered ráncaiba simult alkotásod, Isten, ez a világ! Minden árnyában és minden fényében, minden könnyében és minden mosol yában súgja feléd: El etl Súgja és visszahall ja láthatatlan ajkad izenetét, a Te erőformáló, teremtő-megváltó-megszentelő Igenedet mikor visszaleheled ránk benned szüntelen megújuló életünket, mindenek élete, ELET! (Cser László, S.J.) \
