A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
38 földalatti altisztféle, amolyan lefokozott múzeumőr, akinek az a dolga, hogy a törmelékek között matasson. Olykor nagyítólencse van a kezében, olykor a magnézium lámpa villan fel az ujja alatt. Amihez hozzányúl, mintha alabástrom amforává változna érintésétől, olyan óvatos tisztelettel tartja a kezében. Nem találkozunk vele hol itt, hol ott, - heteket is el tud tölteni egy-egy sírfülkében. Néha kézilámpájának fénygombája, mint valami különös tenyészet, a vasráccsal elzárt és alsóbb emeletekre vezető lépcsőkről emelkedik föl, abból a titkos világból, ahol a járatlanra a végleges eltévedés réme fenyeget. De a veszélyes járatokban olyan biztosan mozog, mintha a Villa Borghese-ben sétálna és a sírváros titkait úgy ismeri, mint a matematika-professzor a logaritmustáblát, vagy a sebész az anatómiát. Arégészttermészetesenmás érdekli, mint hogy Ben Húr vagy Ursus nyomait keresse. Nagyon jól tudja pl. azt, hogy az üldözések idején nem a katakombákba jöttek össze a hívek az eucharisztia megünneplésére és nem is a katakombákban rejtőztek el azok, akiket a császári rendőrség kopói hajszoltak. A régész felbecsülhetetlenül többet ismer az ősegyház életéből, mint amit a vértanú aktákban, vagy a szentek életében olvashatunk. Ismeri az egész akkori életet. Nemcsak tudja, hogy miként folyt le a temetés; mint nyitottak új folyosókat, hanem azt is, hogy m ilyen ruhát viseltek a gyászolók, mit ettek a sír mellett tartott halotti toron; milyen társadalmi réteghez tartoztak a halottak; ha iparosok voltak, milyen szerszámokkal dolgoztak, stb. De a régész a legfontosabbat is tudja; mi volt azoknak a hite, akiket ide eltemettek. Honnan tudja? Leginkább a sírfeliratokból. A római katakombákban eddig több, mint 20 ezer sírfeliratot találtak és ez a szám állandóan nő, részben véletlenül b ikkannak, részben a rendszeres kutatás, feltárás folyamán akadnák új feliratokra. Márványtáblán, a folyosók tufofalán, égetett téglán, cserépen, a sírfülkét elzáró fal vakolatán. A római templomok síremlékei között is szívesen eltölt a történész egy-egy délutánt, de a síremlékek valahogyan megszépítik a múltat, ünnepélyessé teszik. Síremléket az a család állított, amelynek fontos volt, hogyneve dicsőségét ékes címere alatt megörökítse. Azsar- nok kegyetlen várúrból sírján a szegényeket védő gáncsnélküli lovag lesz és a kalandjairól híres hercegnőből apácakámzsában liliomos arccal alvó égi szépség. Itt a katakombákban azonban az élet olyannak mutatja magát, amilyen a valóságban volt. A katakombába halkereskedőket is temettek, nevük mellé oda is vésték halakkal borított standjukat és őket is, amint vagy három kilós halukat farkánál fogva
