A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

39 a háziasszonyoknak mutatják. Kocsisokat temettek ide. Az egyiket pl. Konstanciusnak hívták. Az egyik lovát Barbarusnak, a másikat Germanusnak. Sírtábláján látni őt magát; vastag pelerin borítja a vállát, nyilván akkoriban is úgy zuhogott a márciusi eső, mint ma. Lovai mokány kis erős állatok, felvágott fejjel, erős szüggyel, dom­ború tomporral tanúskodnak amellett, hogy gazdájuk, bár barbár németekről nevezte el őket, nem takarékoskodott a takarmánnyal.- Fazekast is temettek ide, sírkövére rávésték mind azt a tányért, tálat, bögrét, csuprot, köcsögöt, fazekat, amit a piacon szokott ki­rakni. Egymásik sírkövön sebészeti műszereket látunk; fogó, kanál, csak éppen a kocherek és peánok hiányoznak. Az ősegyház földalatti nekropoliszai a demokrácia birodalma voltak. Patricius, rabszolga, fizikai dolgozó és értelmiségi, civil és katona, tisztes matróna és eladó lány, aggastyán és zsenge gyermek. Az egyiknek két kis talpát vésték sírkövére, lehet, hogy utoljára sarut rendeltek neki a szülei, a varga vett is mértéket, de a szegénykének nem kellett többé sarut húznia, utolsó útját Szent Mihály lován tette meg. Az ősegyház ide­hozta halottait. A fossorokúj folyosókat nyitottak, új fülkéket vájtak, a vésnökök pedig felírták az elhunytak nevét sírkövükre, márvány­lapra, vagy friss vakolásra és a név mellé, vagy fölé, vagy alá vala­mit, ami a keresztény hit lényegét,a Krisztusban birtokolt örök élet reményét kifejezte. Sokszor csak egy jelet rajzolt: görögkeresztet, horgonyt, Krisztus monogramot, halat, - a halat jelentő görög szó­nak minden betűje rejtjelként a következőt jelentette; - Jézus Krisz­tus az Isten Fia, Megváltónk! - delfint, mint a szeretet szimbólumát, halat kosárral, a kosárban kenyérrel. Sokszor fohászt, rövid imát vésett a sírkőre. A fohász nem egyszer csak egyetlen szó; Pax, Refrigerium, Béke, enyhület. De találunk ilyen megindító hosszabb szöveget is: - Az Úr adjon lelkednek enyhülést, drága kicsikém ...- Találj igazi enyhülést és imádkozzál értünk... - Igen sok felirat­ban a hozzátartozók az elhunyt imáját kérik abban a meggyőződésben, h'ogy a megboldogult csakugyan az örök boldogság birtokosa. - Atti­cus, aludj békében, hiszen neked már senki sem árthat. De sok imá­val engeszteld ki bűneinket... - Matrona, imádkozzál rokonaidért...- Lucernus, idő előtt jöttél ide, béke veled és gondolj ránk, szüléid­re. .. Találunk azonban sok olyan feliratot is, amely az elhunyt ajkára ad­ja a szavakat: - Eucharis az édesanyám és Celsus jámbor édesapám. Kérlek titeket, ó testvéreim, valahányszor csak ide jöttök, imádkoz­zatok az Atyához és Fiához, emlékezzetek meg kedves Agapétokról, hogy a mindenható Isten üdvözítse őt örökké... i

Next

/
Thumbnails
Contents