A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
36 hogy annak kötél van a kezében. Megkérdeztem őt, mi szükség van erre, és 6' azt mondta, néha a kivégzendők ellenkeznek és meg kell kötözni őket. Senkinek sem kellett megkötöznie Vilmost. Nyugodtan jött a fogház- őrrel. Semmi feszültség sem látszott rajta. Mielőtt a villanyszékben a sisakot Vilmos fejére tették, még néhány szót mondott: ... Most készen vagyok arra, hogy megfizessek a bűntényért, amit elkövettem. Nem neheztelek senkire sem. Isten megbocsátott nekem, Krisztus üdvözített. Ez a szék sem a halálba küld engem, hanem haza... A fogház őr megadta a jelet. Lehajtottam fejemet. Mikor ismét felemeltem, Vilmos ideje itt a földön befejeződött. - Másnap találkoztam egy barátommal az utcán. - Úgy hallottam, - mondta - Vilmosnál voltál a végén. Igaz ez? A válasz nagyon kikívánkozott már belőlem; - Nem, - mondtam neki - a kezdetnél voltam vele! AZ ÚR- En is játékosan teremtettem És fantáziámtól szép lett a világ. Jóllehet kedvelem az erényt, nem csupán ártatlan fehér virágokat teremtettem. Különféle színű virágokat vetettem a földre. Megelégedhettem volna a jó, becsületes virágokkalt amilyenek a kamilla, a borrágófű, a zsálya, a mályva, a hársfavirág, az atracél - a gyógynövények népes családjával, mel yekben mindenki bízik; de kigondol tam a digitál iszt is, a sisakvirágot, a bürökvirágot, a mandragórát, a hunyort, a maszlagot, a mérges gombákat: a káros növények rosszhírű csapatát. Mindazonáltal még ők is lehetnek hasznosak, még ők is. Ezt bizalmasan közöltem velük, de kértem, tartsák titokban, hogy a mágusok, a tudósok - szeretek nekik meglepetéseket készíteni - ha keresik, fölfedezzék bennük a jót. Az embernek egyszerűen annyit mondtam: • Ne ízleld meg^ míg nem kértél tanácsot... De az állatoknak semmit sem mondtam. Ok közelebb vannak hozzám. Ók tudják... (Marie Noel) Mr. Peter Kittel, St. Catharines, Ont. Canada R. I. P. HALOTTUNK:
