A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

33

KIVÉGZÉS ELŐTT

A társadalom a "szemet szemért, fogat fogért" el vet al kaimazta erre a gyilkosra. Ez a történet megváltoztathatja fel fogásunkat a halálos ítéletről.

Egy protestáns lelkész elmondja egyik élményét:

Amikor Bowen Vilmos édesanyja megkért, hogy látogassam meg fiát a fegyházban, ellenkezést éreztem magamban. Száz mérföldre lakom afegyháztól, s annak bizonyára van jó lelkésze, vagy legalábbis vannak jó lelkészek a közelben. Ellenkezésem igazi oka azonban az volt, hogy nem akartam egy gyilkossal kapcsolatba kerülni. Mivel azonban az anyja kért meg rá, magamba fojtottam ellenkezésemet és mégis elmentem.

Nem tudtam, miféle ember Vilmos. Csak az újságból ismertem történetét. Az ital, vagy a kábítószer, vagy mindkettő hatása alatt késsel megölt egy asszonyt, s utána elmenekült, de később önként jelentkezett a rendőrségen. A tárgyaláson kijelentette, hogy méltó a halálra tettéért, ésmind a bíró, mindaz esküdtek egyetértettek vele.

A siralomházban, ahol egy másik elítélttel volt egy cellában, találkoztam Vilmossal. Semmi rendkívülit se vettem észre rajta. Vaskos, kékszemű, ritkuló hajú egyén volt. A kivégzés idejét már többször elhalasztották, ami az elítélteket jobban gyötri, mint maga a halál.

Hamarosan mégis felfedeztem valami rendkívülit Vilmoson. Nagy lelkibéke árasztotta el. Valaki megelőzött engem a siralomházban. Az, aki régen maga is két elítélt között halt meg. 0 vitte végbe azt a csodát, amelyről Szent Pál így ír: - Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.... (2 Kor. 5,17).

Az elkövetkező hónapokban több levelet kaptam Vilmostól. Ezeket nem keserűen, reménytelenül, vagy félelemmel eltelve írta, hanem oly örömmel, ami ilyen körülmények között szinte elképzelhetetlen, íme néhány részlet belőlük:

... Amikor az ember először érkezik meg a siralomházba, meg