A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

26

ból nagyon vallásos emberek vagytok. Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a föl írás állott: Az ismeretlen istennek.. Noshát én ezt hirdetem nektek, akit ti is ismeretlenül is tiszteltek... " - Látjuk, hogy Pál fő szándéka ismét a krisztusi kerigmát hirdetni. Beszédének végén el is érkezik ehhez. Éppen úgy, mint Péter pünkösdkor, ő is Krisztusról hirdeti az örömhírt, "aki bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt halottaiból". De ez csak a beszéd vége. Előbb nem a krisztusi eseményt hirdeti, hanem mintegy átvéve a görög észjárás és nyelv sajátosságát arról az Istenről beszél, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van. Arról az Istenről, aki nem lakik kézzel épített templomokban... ő telepítette le az egy őstől származóemberinemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát... hogy ke r e s s ék I s tent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta; Az ő fiai vagyunk... " Ebben a kis szövegben, ha görögül olvassuk, felfedezzük a görög filozófia egyes gondolatmenetének kifejezéseit. Csak alkalmazkodik Szent Pál a görögök felfogásához, vagypedig valóban magáévá teszi a görögök gondolatvilágát az Istenről? A szentírás tudósok ma is vitatkoznak ezen a kérdésen. Kétségkívül Szent Pál nem hódolt be a görög bölcsesség ideál sztoikus vagy platonikus formájának. Az első korintu- si levélben hangsúlyozza, hogy csak egy bölcsességet tud híveinek adni, a Kereszt bölcsességét. Lehet, hogy athéni sikertelenségére utal, amikor így ír;

... "Mivelugyanis bölcsességében a világ nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodákat követelnek. A görögök bölcsességet keresnek. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük; aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság... " (1 Kor. 1, 21-23). - Pál nem tette magáévá a po- gányok bölcsességét, de kétségkívül átvette azokat a kérdéseket, amiket ez a pogány világ vetett fel a maga filozófiájában. Erre próbált keresztény feleletet adni. Ezzel biztos fejlődött Szent Pál teológiai felfogása is és bizonyosan eredményesebb lett munkája a hellenisztikus műveltségű emberek körében. SzentPál teológiája kinyílt a görög szellem világa felé, amely később az első századokban annyi befolyással volt akeresztény teológia kialakulására. Semkatolikusok, sem protestánsok nem mondhatnánk közös Credónkat, ha ez a görög értelmiség nem fejlesztette volna ki logikusan tagolt formában hitünk alapigazságait. Manapság sokan károsnak tartják ezt a befolyást..