A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
20 lom. Isten országába nem mágia és varázslás vezet. Senki sem látja meg, aki "újra nem születik". Hogy hogyan? És olyan öregen is, a- milyen Nikodémus? "Vízből és lélekből" - hangzik a válasz. Ujra- születnijés Nikodémus nem gyerek, aki nem érti a szavakat és nem méri le súlyukat. Megszületni más, mint újraszületni; megszületésem passzív dolog; megszülnek, világra szülnek, de újraszületnem és újjászületnem nekem magamnak kell. Nélkülem nem megy, noha megkapom a születés lehetőségét, kegyelmét, ajándékát. Megkapom, de használnom kell, élnem kell vele. Világra akarnak hozni; de világra kell jönnöm , a szó teljes értelmében. Megkell születnem ebben az újraszületésben "vízből és lélekből'í de még ez sem elég; az újszülöttnek föl is kell növekednie, abban a szélben, amely "ottfú, ahol akar". Hogyan? Úgy, hogy "az igazságot teszi". Vagyis úgy, hogy'fcselekedeteit Istenben műveli". Nikodémus okos ember, pallérozott elme. Lehet, hogy az "új- raszületés" radikálisan új fogalmán egy pillanatig fönnakad. De azt mindenképpen érti, hogy ha nincs "újjászületés" kegyelem nélkül, fölnövekedés sincs személyes munka, személyes együttműködés nélkül. Cselekedni kell, művelni a cselekedeteket, amelyeket nem művelhet senki más mihelyettünk. Igaz, a szél ott fúj, ahol akar, de a szél fúhat hiába, üresen is. Ki kell bontani a vitorlát, bele kell állni a szélbe, hogy a hajó elinduljon, és ha elindult, haladjon. Es végül is ez a legfőbb csoda számunkra; ez a Szél. Hogy van, és hogy fáradhatatlanul fuvall. De a vitorlát nekünk kell kibontanunk. És ez már nem csoda, hanem elhatározás, munka, akarat, tevékenység. Nikodémus bizonyára hallja, érzi ezt az ösztökélő szélfúvást a szélcsendes éjszakában; amint hazafelé lépked. Lemenőben a hold, és ő eltűnik a szemünk elől. Majd találkozunk vele egy másik éjszakában. Egy nappali éjszakában; a gyűlöletében. Amikor majd szót emel Azért, aki a szemét kinyitotta. És végül találkozunk vele egy harmadikon is, a sírbatételén, miután Jézust sietősen levették a keresztről, nehogy botrányul ott maradjon az ünnepre. Hányán voltak ott azok közül, akik pálmaágakat lengettek, csodákonlelkesedtek, csodás gyógyulások ajándékában részesültek, biztatóbb napokban hozsannát kiáltottak? Árnyékukat sem látjuk; a halott Jézus körül egyről sem tudnak az írások. De Nikodémus, ez a töprengő ott volt. O, a&i "éjszaka ment annak idején Jézushoz", ahogyanjános megjegyzi, és akit szeretnek megróni azért,
