A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
14 térről hallottam a tűz sercegését. A lépcsőház pokoli tűzben égett. Felálltam és támolyogva visszasiettem szobámba és becsaptam az ajtót.- A tűzlétra... ?! - Holvan a tűzlétra, a vészlejárat? - Már hat hete laktam a szállodában. Gondolatban végigfutottam a folyosókon, de nem emlékeztem, hol van a vészlejárati létra? - Vagy hol a locsolószerkezet. .. ? Nincs. Tűzálló ajtók? - Amennyire emlékeztem, minden ajtó fából készült... ! Kötelet készítek lepedőimből, gondoltam és leereszkedem az ablakon. Es aztán? Legfeljebb két emeletet tudok elérni az ágyneműből készült köteleken, és én a tizedik emeleten laktam. Csapdában vagyok. Éreztem, amint úrrá lesz felettem a rémület. Ezt a félelmet meg kell szüntetnem. Tekintetem az éjjeliszekrényen lévő szentírásomra esett. Emlékeztem a 90. zsoltárra, amelyet gyűléseinken gyakran imádkoztunk, ha valakinek a félelmét kellett lecsillapítani. Vallásom megtanított rá; - a "Fölséges oltalmában való lakozás" az Istennel való egyesülést jelenti, és az a legbiztonságosabb hely a földön. Megtehetem ezt most is, ebben az égő épületben? Behunyt szemmel imádkoztam a zsoltárt; amelyet kívülről tudtam;- "Aki a Fölségesnek lakozol oltalmában és a Mindenhatónak nyugoszol árnyékában... " - Ezeknek a szavaknak a hatására máris elhagyott az esztelen félelem. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül.- "Mit akarsz Uram, hogy tegyek?" Hirtelenül felfogtam, hogy választ kaptam: - Fel kell öltöznöm! Nem okoskodtam, van-e ennek értelme, vagy sem, hanem öltözködni kezdtem. - Egy férfi sikoltozott a felettem lévő szobában. Én azonban a zsoltárt mondtam magamban és béke vett körül. Ebben a békében meghallottam Isten válaszát következő kérdéseimre is.- Mit tegyek most, Uram? - Készíts kötelet lepedőidből! Hozzáfogtam a kötél készítéséhez. Az ablaknál kellett dolgoznom, hogy levegőt kapjak. Agyamhoz futottam, felkaptam egy lepedőt, s vissza az ablakhoz! Nem voltam jártas a csomókötésben, simádkoztam, hogy erős csomót tudjak kötni, ami nem oldódik ki. Mikor elkészültem a kötéllel, odaerősítettem ablakom középső részéhez és már akartam is leereszkedni.- Nem, még ne menj! A parancs világos és határozott volt. Engedelmeskednem kellett. De nem láttam értelmét. Körülöttem mindenki kiáltozott, sikoltozott.
