A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

13

A szállodát Iángbaborító tűzvész közepette ez az ember a biztos halálriaknézett elébe. Ekkor azonban az egyetlen menedékhez fordul t, és hihetetlen béke töl főtte el.

TŰZVÉSZ

//

/

Négy nappal a szálloda-tűz után, mely a történelem egyik legrosz- szabb tűzvésze volt, visszamentem az épületfelügyelővel a tizedik emeleti szobámat megnézni. A szálloda váza cementből készült, és megmaradt. Víztócsák álltak mindenfelé. Az átázott hamu vastagon borított mindent. A tűz teljesen elpusztította szobámat.

Százhúsz ember halt meg ebben a tűzben 1946-ban, az atlantai Wine- coff szállodában. Gyakran gondolkozom azon, miért éppen engem mentett meg az Isten, mikor annyian odavesztek. Még ma sem tudom a választ erre a kérdésre. De ha nem is tudom, miért éppen én menekültem meg, annál kétségtelenebb előttem, hogyan mentett meg engem. Aki bármiféle veszélyben van, követheti példámat.

Élénken emlékszem az első pillanatra, amikor felfogtam, hogy valami baj van. Felültem ágyamban, és szememet azonnal elhagyta az álom. Szobámban égett a villany, mégis furcsa fény világította meg asztalomat és a falakat. - Tűz van valahol... - mondtam magamban, s kiugrottam az ágyból.

Kihajoltam az ablakon s azonnal felfedeztem, hol a tűz. Az alattam lévő ablakból fojtogató füst áradt és lüktető vörös fény szüremkedett ki. Egy közeledő tűzoltóautó szirénáját hallottam, hamarosan még többét. Valamelyik lenti szobában egy asszony sikoltozott. Egy férfi kidugta fejét az ablakon és segítségért kiáltozott.

A lépcsőház? - jutott eszembe. Miért nem rohantak le a lépcsőkön? Szobám ajtajához futottam, kinyitottam s visszahőköltem abetóduló fojtogató füsttől. Úgy gondoltam, több levegőt kapok, ha leguggolok. Négykézláb másztam a lépcsőház felé. Szemem könnyezett, tüdőmet égette a forró levegő. De a levegő így is mérgező volt. Néhány mé-