A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
9 P. Szeder Mi hál y, S.J. Dobos Zsuzsika templomjárása (A ló'csfalvi pap naplójából.) A lőcsfalvi pap szuszogással kapaszkodott fel a dombon a templom hátsó bejárata felé. Hiába öregszem, gondolta. Máskor szuszogás nélkül is felmentem... Mi a csudának is tervezték elődeink a templomot és plébániát egy ilyen meredek domb tetejére? Tán a tatártól féltek, vagy a töröktől, vagy árvíztől, de századok óta, az írott hagyományok szerint, sem a tatár, sem a török, sem az árvíz nem tett kárt benne, de annál inkább több vesződséget okozott a falu öregjeinek, akik pedig a fő kuncsaftjai a templomnak, főleg hétköznapokon. Ahogy mérges gondolataiból feltekint, hát mit látnak szemei? Egy aprónyi ember-bimbó lebegett előtte a domboldalon a templom felé.- Könnyű neki, - gondolta magában. - Majd szuszogsz te is, ha olyan öreg leszel, mint a papod!- Ki lehet ez a csöppség? - Hátulról nem vélem felismerni. De ahogy felértek, látja, hogy a Dobosék kis Zsuzsikája adja a nagyot. Nagyanyja hatalmas kapcsos imakönyve a hóna alatt, nem is éri át kicsi karja.- No, imakönyv, hová viszed ezt a kis lányt? - kérdi mosolyogva a pap. A kicsi lehet úgy öt éves. Még óvodás korban sincs. Ránéz a papra nagy koromfekete szemével: - Te pap bácsi vagy, te tudod, hová mennek imakönyvvel!- No ennek is korán felvágták a nyelvét, - dünnyögi a lőcsfalvi pap - mi lesz ebből, mire anyányi lesz?-És mit csinálsz te a templomban?- Hát megyek a Jézuskához, oszt olvasok neki a könyvbül, mint nagy- anyó csinálja.- Jó, hát eredj, kis szentem. - A csöppség szépen be is libeg a templomkába. Megáll, nagy komolyan keresztet vet, letérdel és beül a padba. Térdére fekteti a nagy imakönyvet, kinyitja és - Uramfia,- kis ruhája kebléből előveszi a nagymama okuláréját, próbálja fel
