A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
10 tenni, de az orra végéig ér... Utánozza nagyanyját, lapozgatni kezd a könyvben... Mikor aztán elejétől végig átlapozta, nagyot sóhajt, összecsapja a könyvet, visszateszi a szemüveget tokjába, elrejtike- belébe, kijön a pádból, letérdel, keresztet vet és indul a nagy könyvvel hazafelé... No, a plébános el is mondja ám a káplánjának a történteket. Másnap a káplán úr lesben áll. Ugyanabbanaz időben jön a kis Dobos Zsuzsika. .. Ugyanúgy elvégzi a műveletet és haza megy... A káplán úr elmondja az esetet az apácáknak. Azok sem restek. Meglesik a kis Zsuzsit, kinek, mikor jut ideje... A Es a kis cseppség nem is sejti, hogy titokban mennyi a néző közönsége, miközbennagy komolyan olvasgat a Jézuskának a nagy könyvből, egyszóval végzi a maga Isten-szolgálatát a maga módján; "az Istentől neki adatott kegyelem bősége szerint" - mint a káplán úr idézte Sz. Pálból az esetre... Valaki talán azt mondhatná: - No, ez igazán kész cirkusz s talán a nagyoknak, még a papoknak és apácáknak is kevesebb eszük van, mint a kis Zsuzsikának. Itt a tévedés - véli a lőcsfalvi pap. Mert látni egy ilyen ennivaló csöppséget nagy komolyan nagyanyókát játszani és minden délelőtt, mikor nagyanyó hazatért a templomból és letette a templomi szerszámait, fáradhatatlan buzgalommal templomot járni, ez egy olyan élmény, ami minden tréfát kizár, bár érthetően mosolyt csalhat az okos felnőttek arcára. S ha valaki azt hinné, hogy akis Zsuzsika hiábavalóan játszogatta a nagyanyót, az is téved, - véli ismét a lőcsfalvi pap, mert Isten ha kell gyerek-szájakból is prédikál. És ezt a lőcsfalvi pap tudhatja a legjobban, mert egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy hétköznapokon is megszaporodott a misehallgatók száma. Hogy miért és hogyan, ez az Isten titka. A játékot a nagyanyó rontotta el. Mert egy napon hiába lesték akis Zsuzsit. Többé nem jött. Vajon, mi történhetett? Másnap a káplán úr újságolta el a dolgot. Zsuzsika mártir lett. Ott ül durcás arccal, nagy kövér könnycseppekkel a szemében a pitvar küszöbén. Kikapott nagyanyótól. Es nem tudja megérteni, miért verték meg, mikor ő semmi rosszat nem csinált, csak szerette a Jézuskát. Nagyanyó pedig csitteg-csattog, dirreg-durrog, hogy így, meg amúgy, te kispaprika-jancsi, te falu csudája... hogy mindenki utánad leselkedik, mert a gyerek, az gyerek. Olyan, mint a majom. Ilyet, Uramfia, még az okulárét is szemére biggyeszti... ?!
