A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

I 9. Önző énünk halála. A szeretet, az önzetlen jóság mindenkitől súlyos áldozatot kí­ván. Ezt mindenki beláthatja, minden szerető szív örömmel tel­jesíti. Az átlag emberek csak bi­zonyos mértékig. Előrehaladásunk szeretetünknek éppen az abuktatója, hogy nem vállalunk minden áldozatot. A kisebb önmegtagadásra, könnyebb keresztre, ritkább lemondásra még csak rászánjuk magunkat... Egyébként gondosan kerülünk minden meg­erőltetést. De azért szeretünk és szeretnénk, ha mások szeretnének. És ezen az úton telj es csődbe jutunk. Sem mi nem szeretünk, természe­tes módon bennünket sem lehet szeretni. A szeretet teljes győzelméért bennünk tehát a leg­nagyobb áldozatra vállalkozunk. Kezdjük el szeretetünk kidolgozását a naponként adódó önfegyelem, önmegtagadás gyakorlásával. Fokozzuk ezt állandóan. Tegyük teljes­sé minden szeretetlen szokásunk kiirtásával. Végül szánjuk rá magunkat önző énünk halálára, vagyis áldozzuk fel A szeretet győzelme bennünk es ;í If «'Iliink

Next

/
Thumbnails
Contents