A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
42 A Gondviselés tana nagy feladatot állít elénk:- azt kívánja, hogy életünk fő-foglalkozásává az Isten országának keresését tegyük. De az a tan, ugyanakkor egy nagy ígéretet is tártaim az ; - bármi történik velünk földi életünkben, az mind a javunkra válik, előmozdítja azt az üdvösséget, amit Isten nekünk szánt. Nem mese ez, hanem valóság. De nem a természet és a profán történelem valósága, hanem az Istentől vezetett szent történelem igazsága. Ezért nem úgy fogjuk fel, mint a meséket; képzelő tehetségünkkel; sem úgy, mint a látható, fogható világ tárgyait; megfigyeléssel, hanem hittel. Hiszünkjézus szavának, aki biztosított minket arról, hogy a mennyei Atya gondot visel ránk, és irányítja sorsunkat az Isten országa, az örök élet felé. Az első lépés az, hogy hitelt adunk Jézus szavának, ezzel rálépünk arra az útra, amelyet Ő mutatott és akkor lassan kibontakozik előttünk a Gondviselés csodálatos működése az életünkben. A Gondviselés útjai többször ellentétben vannak a mi elképzeléseinkkel, vágyainkkal. Az ellentét abból származik, GONDOLATOK A bátorság olyan fél elem, amely feloldódott az imádságban. * Minden újabb megpróbáltatátas újabb kegyelem. * Sok őt vezet Istenhez, de egy biztosan nem : az arany középút. Krisztus az úti *- Az Isten országát keresni (Máté 6,33) nem mellékfoglalkozás, hanem fő hivatás. Ameddig a szenvedés nem vezetett el téged Istenhez, addig még nem szenvedtél e! eget. *- A hívő embernek nincs hétköznapja, ünnepe, hanem van az Úrral vagy nem Vele eltöltött ideje. * Ha az embernek nincs mondanivalója, akkor bőbeszédűvé válik. A hívő ember olyan, mint a barack. A napot kívülről kapja, mégis belülről érik. * • Elveket az akaszt szegre, aki nem bír élni azokkal (Kozma A.). Összegyűjtötte: Lajossy Sándor