A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
37 Rónay György H farizeus és a vámos (Vasárnapi ol vasmány.) Két ember fölmegy a templomba. Esetlegjeruzsálembe; esetleg csak azon a pár lépcsőn, amivel a templom a környező házaknál magasabban áll. Bár lehet, hogy a templom nem is áll magasabban. Sőt lehet, hogy jobb is, ha nem áll magasabban. Lehet, hogy jobb, ha ott áll az utca szintjén, rányílik közvetlenül a gyalogjáróra, és elég csak egynegyed fordulat s utána pár lépést tennünk, és máris odabent vagyunk. Hamásértnem, hát megpihenni egy kicsit a csöndben. Ama- gasság mélységének csöndjében. Mert a templom magassága nem a domb, amin áll, és nem a torony, amivel a magasba szúr. Más magasság ez, ésmásmélység; nem mérhető műszerekkel. Független az építészeti arányoktól. Nem ezekben az arányokban van, hanem "odabent"; és számunkra csak akkor érzékelhető, ha ugyanakkor bennünk is épül. Ha ugyanakkor mi is beleépülünk. A farizeusok azonban többnyire jobban szeretik a látványos templomokat. Minél hosszabb lépcsősor vezet hozzájuk, annál tetszetősebben lehet fölmenni a lépcsőkön. Nem is fölmenni, hanem fölvonulni. Nézzétek, ottmegyaz az ember, ott vonul, fölfelé a lépcsőkön, a templomba, mert ő olyan ember, akin érdemes rajta felejtenünk a szemünket. Egyre följebb emelkedik; maga a méltóság és a tekintély. Vegyetek példát róla. Azt gondolja magában: - "Vegyetek példát rólam ". Mert őmaga is nézi magát, ahogyan a lépcsőkön fölfelé lépked, egyre magasabbra; gyönyörködik magában, és elégedett magával. Senki nemtudolyan szépen és példásan lépkedni fölfelé, mint ő. Nem úgy, "mint ez a vámos"; de egyelőre hagyjuk a vámost. Minden figyelmünket leköti ez a nagyszerűen lépkedő farizeus. Minden
