A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
38 mozdulata csupa kenetesség, látszik rajta, hogy nem szórakoztatni megy, hanem templomba, és nem azért megy a templomba, hogy bámészkodjék, vagy csak elüldögéljen ott egy láthatatlan Jelenlét környezetében, nem, ő "imádkozni megy". Es aki így megy imádkozni, hová mehetne, ha nem az ó't megillető helyre, előre? Persze sokféleképpen lehet "előre" menni; ebben a farizeusok- nakkifinomult gyakorlatuk van. Tanulékonyak; már tudják, hogy gyakran "az utolsókból lesznek az elsők". Ezért van olyan farizeus, aki mikor belép, éles sastekintettel megcélozza elől az első helyet, az- tánmegáll hátul, egy lépéssel még a vámosoknál is hátrébb; ott várja, hogy észrevegyék, milyen méltatlanul hátul áll, és előre tessékeljék. Fejét lehajtja, de félszemmel fölfelé sandít, hogy jönnek-e már, kérlelik-e már, hogy menjen előre, a jogos helyére. Ez a fölfelé sandító félszem egyszerre parancs, sóvárgás, mágnes, türelmetlenség, és ha netán valaki ránéz, úgy mered meg, mintkönyör- gés a magassághoz, mint az áhítat elragadtatása. Nem a legkellemesebb helyzet, de ki lehet bírni, hiszen nem tart sokáig. Előbb-utóbb mindig jön valaki, esetleg egy másik farizeus, aki ismeri a játék- szabályokat. "Kérlek, uram, parancsolj előre fáradni a helyedre". A dolog azonban nem olyan egyszerű. A farizeus szabódik, tiltakozik, gesztikulál; nem, nem, a világért sem, egy ilyen méltatlan, bűnös, hogyan is képzelitek! Kis cirkuszt csinál az alázatából, "megjátssza magát"; majd mikor már elég nagy a közönsége, s elegen látják példás alázatosságát, megadja magát, enged az erőszaknak, sóhajt egyet, és hagyja, hogy oda tuszkolják az első helyre, melyet már belépéskor kiválasztott magának. Mások, mint az is, akiről éppen szó van, "emelt fejjel" mennek előre, habozás nélkül cövekelik le magukat az első sorba; nem néznek se jobbra, se balra, legföljebb belépéskor utálkozva egy pillanatig a hátul szorongó vámosokra. Nem, ezt a gyanús népséget ne is engedjétek előre, bepiszkolná közelségük az én választékos ünneplőmet, melyet egyenesen er re az alkalomra öltöttem magamra. Egyébként legközelebb szóvá fogom tenni a dolgot a nagytanácsban; tűrhetetlen, hogy egyesek elhanyagolt öltözetben lézengenek a templomban. A templom azúr háza; aki az Úr házába megy, öltözködjék tisztességesen. Hogy nincs jobb ruhája? Akkor maradjon otthon. Igaz, lehetne "előre" menni egészen egyszerűen is; hogy valaki előre megy, mert ott a helye, s ha egyszer ott van, akár érdemből, akár véletlenségből; hát elfoglalja a lehető legkevesebb föltűnéssel, épp olyan természetesen, mintha az utolsó helyet foglalná el. Erről
