A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
34 válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem a magatokéváis tettétek az ügyet. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, vagy önötök mértékében, tettben valósuljon meg. Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint. Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség. Az írás is azt mondja: - "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött". ( 2 Kor. 8,1-15). "A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették. Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-ki- nek szükségéhez mérten". (Ap. Csel. 4,32-35). Az őskeresztények buzgósága valóban átalakította koruk lelkű- letét a maguk idején. Ennek hatásaként új társadalmat készített elő. Ez az őserő, a keresztény világhódító szeretet dolgozik immár kétezer éve az egyházban és szentjeiben, ha a tömegek nem is követték mindig. Ez a nagy, mindent átalakító szeretet eljutott hozzánk is, betölti a mi szívünket is. Jézus, az egyház, hitünk és emellett maga a csődbejutott világ is látható eredményeket vár tőlünk. Öltözzünk tehát a keresztények erejébe, a világhódító szeretetbe és kovászként, világosságként kezdjük meg az egyéneket és a társadalmakat átalakító munkánkat. Ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk. Minden öntudatra ébredt keresztény velünk küzd. - Önmagunkon túl sokkal inkább kell hinnünk az egyház, az élő Krisztus erejében, Atyánk gondviselő jóságában, a Szentlélek ránkáradásában. 7. A szeretet soha el Nagy szükségünk van ennek az nem múlik. apostoli gondolatnak állandó ébrentartására, mert a mi szeretetünk sokszor nagyon gyarló, nagyon emberi és így véges. Sok gyöngeség, hiányosság jellemzi. Igaz, legtöbbször azt gondoljuk, hogy szeretetünk jó és tökéletes. Sajnos, még a próbák idején, illetve szeretetünk csődjének idején sem ébre
