A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
28 Hősök azonban természetes vonatkozásban is feltűntek történelmünk színpadán, anélkül, hogy őket szenteknek neveztük volna. Voltak a tudománynak, a technikának, a föld felfedezésének hősei. Ok is éppen úgy eszményül szolgálnak évszázadok számára; ők is a megpróbáltatások nehéz óráin alakultak céljaik hőseivé - éppen úgy, mint a szentek. A különbség azonban mégis nagy a "természetes" hősök és a szentek világa között. Természetes hőseink valami értelemben tényleg átlépték az idő és a lehetőség korlátjait, de emberi létünknek csak egy bizonyos területén. Gondoljunk csak egy Kolumbusz Kristófra; lehetetlen földünk történetével foglalkozva meg nem emlékezni ennek a merész tengerésznek életéről, aki egy új világot tárt fel az emberiség előtt. Igen, az ő neve örökké élni fog, - de ki indul újra az ő egyéniségét magára öltve új világok meghódítására? Kinek tűnik manapság mindaz a lehetetlenség korlátjának, mely az akkori ember számára a földteke végső határait jelezte? Ami számára a megpróbáltatások tengerét jelentette, az számunkra magától érthető lett. Ezzel szemben ma még találunk nem kis számban embereket, akik Xavéri Sz. Ferenc nyomdokaiba lépve, az ő legbensőbb ideáljait is követik, és éppen olyan nehézségek és megpróbáltatások előtt állnak, mint a négy évszázad távlatából is ható szent. Ennek oka csak az lehet, hogy a szentek eszményei nem egyes koroknak, vagy konkrét feladatoknak részletfeladatai, hanem a történelmi emberi személyiség mélyebb vágyaira adják meg a legjobb feleletet. Ennek következtében aztán nehézségeik is, melyek egyéniségüket formálják nem helyhez és időhöz kötöttek, hanem emberi korlátáink függvényei. Mi ez a legmélyebb emberi vágy, mely belső mivolturikban mozgat csodálatos célok elérés éré? Ha a szentek életét figyelmesen olvassuk, megkapjuk kérdésünkre a keresett választ: megnyerni a lehető legnagyobb szabadságot mindannak elérésére, amit Isten és az isteni világrend állít elénk követelményként, - anélkül, hogy foglyai maradnánk emberi korlátoltságunk jelen világának. A szentek szabadsága a felülemelkedés szabadsága. Egy felülemelkedő öntudat szabadsága, mely magasan a történelmi jelen és annak korlátjai felett tündököl. Ez a szentek időt és történelmet legyőző eszményi jellegének titka. De ugyanakkor ez az emberfeletti megpróbáltatásokat legyőző erő titka is, mely a szenteket egyedülálló hősökké teszi. Ez a szabadság azonbanlsten szolgálatának szabadsága. Amennyiben szabadok szentjeink a jelen korlátjaitól ugyanannyiban kiszolgáltatták magukat Isten szolgálatára, melyet Gárdonyi találóan Isten rabságának nevez. Szolgálat, mely végeredményben egy csodálatos részvételt jelent Isten életében. Ez az oka annak is, hogy szentjeink életét mindig a csodálatosság díszjele követte. Az ő életüknek szín-
