A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
20 lentem, hogy amit hiszek ez így is van. Nem is lehetmásként, Ebben az élményben megtaláltam hitemnek tételeit, hitem, mondjuk így, dogmatikus hitté vált. Hittételeim igazságáért hajlandó vagyok életemet is feláldozni. Azért hittétel, mert erre tettem fel életemet. Ez a hitvallásnak Istentől eredő, de mégis természetes emberi dinamizmusa. b) A hitvallás hitem kifejezése nemcsak önmagam előtt, hanem mások előtt is. Ha tényleg komolyan vesszük azokat a tételeket, amit hitünkben vallunk önmagunk és mások előtt, hamarosan azt is tapasztalni fogjuk, hogy mi a hitvita. Hitvitának nevezem a hívő ember elmélyedőreflexiójából és imájából származó kísérletet, hogy hitének tételeit összefüggő, értelmes emberi formában előadja. Kifejtse, és ezt másoknak is átadja. Magától értetődő, hogy ez a kísérlet nem fog teljesen megegyezni mások hasonló felfogásával. Ilyen esetben az első reakcióm, hogy saját elgondolásom mellett érveljek, a mások által felvetett nehézségekre feleljek, az eltérő nézeteket megcáfoljam, és az eltérő gondolkozású vitatársamat meggyőzzem, hogy az én elméletem helyesebb. Ne feledjük el, hogy ennek a folyamatnak csak akkor van autentikus értéke, ha ez az elmélyedő imán alapszik, amely hitvallásom at táplálj a. Különben csak üres teóriákat hangoztatok és szóvitáim felesleges szócsépléssé válnak. Én azt hiszem, ez a folyamat minden hívő ember élménye; elmélyedő imája összefüggő elméleti kifejezést talál (ebből ered a hittan, a teológia) és ennek az "elméletnek" találkoznia kell ellenkező vagy különböző elméletekkel. c) Minden hitvita egy ponton válaszút elé kerül. Az érvek és ellenérvek kimerítik egymást. A tételek és ellentételek az ismétlés monoton egyhangúságába csapnak át. Amikor ez bekövetkezik, amint látni fogjuk a hitvita veszélyes helyzetbe kerül. Ha eddigi szolgálatának értékét ki akarjuk használni fel kell adnunk a hitvita formáját és találkozásunk kifejezésének új formát kell adni. A hitvita kedvező körülmények között di alógu s s á alakul. Dialógusnak nevezem azt a benső fejlődést önmagunk nézeteiben, amelyek más ok felfogásának megbecsülésével önmagunkban előidézünk. A hitvitában ellenérvre cáfolattal feleltünk és cáfolatra újabb érveket tákoltunk össze. A dialógus beszédpartnerünk érveinek belső problematikáját sajátítja el bennünk; a mások nehézsége az én felfogásom ellen az én őszinte problémámmá válik. A kritikát amit eddig mások nézetén gyakoroltam önmagam nézetére alkalmazom. Más szempontból látom saját elgondolásomat. Talán észre sem veszem, de saját elméletem fej
