A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

21

lödnek bennem. Ne feledjük el, hogy ez a folyamat csak úgy állhatott elő bennünk, ha mások meggyőződését őszinte megbecsüléssel magunkévá tettük. A dialógus alapja; - a szeretet, és dinamizmus fejlődő erővel tör az újabb dimenziók felé. Nem kompromisszumról van szó, hanem az eltérő véleményekközösségéről, amelyben mindenki a maga útján egymást segítve halad egy tökéletesebb kifejezésmód felé. A dialógus mivel szeretetből táplálkozik; a felelősség terhét viseli. Kötelességem, hogy beszédpartnerem eltérő felfogását éppen úgy segítsem előre, mint ahogy ő segíti az én felfogásom fejlődését. Célunk nem kifejezetten a végleges egység és egyetértés, de ez a szeretetből fakadó párbeszédünk konkrét reménye.

^ Szeretném röviden az előbb mondottakat egy egyszerű példával ábrázolni. Előadásom alcímében az egyházak találkozásáról beszéltem. Hogy ezt a szót többes számban használhattam már annak az eredménye, hogy a keresztény felekezetek között a hitvita ezen a téren dialógussá alakult. Protestánsok és katolikusok imádkozták hitvallásukban, crédojukbanezt a tételt: - Hiszek egy katolikus keresztény anyaszentegyházat... A szavak egyöntetűen csengtek, de menynyivel mást értettünk a közös szavak alatt. Az egyház szó alatt sok katolikus csak talán a hierarchikusan megszervezett látható egyházat értette, amíg protestáns testvéreink Krisztusnak arra az egyházára gondoltak, amit minden keresztény szívében láthatatlanul formál Krisztus kegyelme. A katolikusok számára csak egy Egyház létezett. Sok protestáns számára pedig az egyházak mögött a szívek rejtőkében élő krisztusi egység. A második Vatikáni Zsinat után nyugodtanhasználhatja mindenkatolikus a többesszámot, amikor az egyházról beszél. Mi is valljuk, hogy ahol Krisztus kegyelme üdvösséggé virágzik már ott az egyház. Ha nem is a maga teljességében, de már megkezdődött a folyamat, ami ki tudja építeni a látható közösséget is, amelyben a Krisztus kegyelméből élő emberek szervezetten egyesülhetnek. A protestáns egyházak ekumenikus mozgalma viszont arra mutat, hogy a láthatatlan és külső szervezés nélküli egyházfogalom már nem kielégítő. A látható szervezett egység éppen úgy az egyház fogalmához tartozik, mint az elszigetelt egyének egysége Krisztus láthatatlan kegyelmében. ( Köv. a 2. rész)

KERVE KÉRÜNK MINDEN EMBERT: NE V ALI. AI. KÖZZÉ K ARRA A REMÉNYTELEN KÍSÉRLETRE. HOGY KRISZTUS NÉLKÜLI HUMANIZMUST AKARJON MEGVALÓSÍTANI. (A pápa karácsonyi beszédéből)