A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
19 M. Első tételem tehát: - a keresztény egyházak találkozásának vannak bizonyos alapformái: - a hitvallás, hitvita és a dialógus. 1 Kezdjük talán, ha megengedik, egy egyéni élménnyel. A régi Magyarországon a vegyesházasságoknál a fiúgyermekek az apa, a leánygyermekek pedig az anya vallását követték. Ilyen volt az én családom is. A családnak szinte minden női tagja protestáns volt, a férfiak pedig katolikusok. Nagy ünnepeken, mint pl. karácsonykor, amikor az egész család együtt volt, a délelőtti istentisztelet előtt a család kettévált. Az egyik része elindult a Bécsi kapu-tér felé az evangélikus templomba, a másik része pedig a Városmajor felé tartott az ünnepi misére. A család két csoportja kifejezte önmaga hitvallását. Nem egyszer megtörtént, hogy a templomból visszajőve! újra találkozván otthon vallási témákról beszéltünk. Az is megtörtént, hogy ilyenkor a család két csoportja eszmecseréjük folyamán majd hogy hajbakapott. Megkezdődött a hitvita. De az érvek és ellenérvek mindenkit gondolkodóba ejtettek. Emlékszem, hogy protestáns rokonaim olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekről hetekig gondolkoztam. Egy más szempont új fényben világította meg eddigi felfogásomat. Saját katolikus meggyőződésem fejlődni kezdett. Szélesebb látókörűvé vált. Ne értsenek félre nem annyiban, hogy jobb érvekkel tudtam a legközelebbi hitvita alkalmával érvelni, hanem annyiban, hogy saját magam katolikus hitvallása mélyebbé és vonzóbbá vált a számomra. Legközelebb, amikor vallási témákról beszéltünk, észrevettem, hogy sokkal több pontban tudok protestáns rokonaimmal egyetérteni. Ez nemcsak bennem volt meg, de bennük is meg volt. A hitvita dialógussá alakult közöttünk. 2 Próbáljuk tehát meghatározni világosan, mit értünk a találkozásnak a három alapformája alatt. a) Hitvallásnak nevezem mindenkinek legbensőbb személyes hitéből és hitélményéből fakadó törekvést, hogy meggyőződését mások előtt kifejezze. A hit legbensőbb személyes élményünk. De önmagában mint élmény megfogalmazhatatlan. Olyan a hit, mintegy felduzzadt folyam, amely át akarja törni magányának gátjait. Ki kell fejeznem a hitemet. Ki kell fejezni, hogy mit hiszek, megpróbálom megfogalmazni és kijelenteni. Ajkamról felfakad az első Credo. Amikor ez megtörtént az így kifejezett Credo mintegy önálló életet nyer bennem. Mindig figyelmesebb leszek arra, hogy mit is tartalmaz hitvallásom. Kije'
