A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

18 3. Ebből a két tételből próbálom majd megmagyarázni: a) a kereszténység végzetes szétszakadásának legbensőbb okát: b) az egység felé vezető út konkrét reményét. Mielőt felvázolnám ezt a három tételt, szeretnék még valamitmon- dani. Engedjék meg, hogy ne kifejezetten mint katolikus teológus és pap szóljak, hanem mint valaki, aki egy órára a felekezetek között áll. És mintegy semlegesen megpróbálja a reflexióiban kielemezni, hogy mi is történik tulajdonképpen ezen a mostani találkozón. Ter­mészetesen mindenkit valamiként meghatároz a háttér, amihez tar­tozik. A legjobb igyekezettel se tudnék másként gondolkodni és be­szélni, mint ízig-vérigkatolikus. De most megpróbálok ettől eltekin­teni és olyan indítványokat tenni, amelyben protestáns és katolikus testvéreim egyaránt megtalálhatják a maguk szempontjából elfogad­ható vagy kritizálható gondolatokat és a felmerült problémákat beszé­dem után megtárgyalhatják. Ha elértem, hogy mind a két oldal érdek­lődését felkeltettem és megindul a párbeszéd, kialakul a vita és min­denki tisztázhatja önmaga és mások előtt saját hitvallását, amelyre életét feltette, akkor nem volt hiábavaló előadásom. Találkozásunk önmaga fogja bebizonyítani, amit mondani akartam: - hitvallás, hit­vita és dialógus nélkül nem nyújthatunk egymásnak testvéri kezet. IMA A NYÁRI SZABADSÁG KEZDETÉN URAM, Te sokszor tanúja voltál, amikor munka helyett "szabad­ságoltam" magam. Elnézted henyélésemet, lassúságomat,nehézkessé­gemet. Add meg most, hogy szabad időmet teljesen ki tudjam használni. Add meg, hogy nyitott lélekkel járjak a napfényes, derűs utakon. Hogy ne csak azt lássam meg, ami nekem tetszik, hanem azt is, ami mindenkinek örömet szerez! Kérlek, taníts meg vigyázni rájuk is. Taníts meg, URAM, az apró dolgok örömére. Mindig olyan sokat és olyan nagyot kívánunk Tőled, hogy a kicsiny örömök már elveszítet­ték értéküket. Taníts meg, URAM, a gyermekek örömére. Ajándékozz meg, URAM, szabadságom idején az igaz beszéd ke­gyelmével. Hogy ne bántsak meg senkit, hogy elfelejtsem, ha megbán­tottak. Taníts meg, URAM, ismét beszélni szeretteimmel. Hogyne izga­tottan pillantgatva órámra hallgassam meg őket, hanem ki is táruljak számukra. Ne felejts el figyelmeztetni, URAM, hogy a test szabadsága a lé­lek szabadsága is. Hogy felfrissülve ismét észrevegyünk Téged minden dologban - az örömben is. Taníts meg, URAM, igaz szívvel örvendezni, hogy veled örvendezhessünk. Kérlek, taníts meg úgy pihenni, hogy utána teljesebben bonta­koztathassam ki magam, hogy tetteimmel szolgál hassam dicsőségedet.

Next

/
Thumbnails
Contents