A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
17 Mert mindannyian magunkénak valljuk Jézus Krisztus felejthetetlen szavait, amit Máté evangéliuma őrzött meg számunkra: - "ismét mondom nektek, hogy ha kettenközületek egy akaraton lesznek a földön, minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt. 18, 19.20). Ebben az előadásban megpróbálom (talán elvontnak látszó, elméleti formában) ennek a találkozónak mibenlétét meghatározni. Mi történik akkor, amikor két csoport, két különböző hitvallás emberei, akiket néha a nézeteltérések szó vitái választanak el egymástól összejönnek, hogy egymással párbeszédet, dialógust folytassanak. Amikor előadásom alcím ében találkozásról beszéltem, olyan találkozásra gondoltam, ennek keresztényi értelmében, amelyben minden megosztottság ellenére Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk. De mivel emberek módjára találkozunk, mint megosztottak és mégis egyek, a találkozás élményének bensőségét ki kell fejeznünk emberi formában. Előadásomban ezeket az emberi form ákat szeretném elemezni, amelyekben találkozásunk élményét kifejezzük. Mintegy elővételezve előadásom végső konklúzióját a találkozás formáiról azt szeretném kijelenteni, hogy az a három fogalom, az a három kifejezési-forma, amely előadásom főcímét képezi - hitvallás, hitvita és dialógus - szükségképpen minden találkozónak lényeges formája. Hitvallás, hitvita és dialógus a keresztény egyházak találkozásának al apf or m ái. - Mindig: az apostoli idők első keresztényei éppen úgy, mint a reformáció és ellenreformáció viharos korának gyermekei ezekben a formákban fejezték ki találkozásukat. -Mindenütt: a nagy ekumenikus találkozók csoportjai között éppen úgy, mint azokban a családokban, amelyeket hitvallás különbség oszt kettővé. - Szükségszerűen; mert nem lehet keresztényeknek egymással találkozni és a találkozás élményét kifejezni másként, mint ezekkel az alapformákkal. Ez érvényes a protestáns egyházak egymás közti találkozójára éppen úgy, mint a Vatikáni Zsinat eltérő nézeteket képviselő atyái között. Akik a hitben egymásra akarnak találni és ezt a találkozót emberi formában ki akarják fejezni, nem tudnak megmenekülni ezeknek az alapformáknak sémáitól. Előadásomnak tehát rövidmondatbanfoglalható tételei a következők: 1. A keresztény egyházak találkozásának vannak bizonyos alapformái: a hitvallás, hitvita és a dialógus. 2. Ezek az alapformák szükségképp jelen vannak ott,ahol a hit az emberek társadalmi közösségében megjelenik.
