A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
9 KÉRDEZTEK: A természettudományok óriási fejlődése nem oltja-e ki, vagy legalábbis nem gyengíti-e meg a keresztény hitet? FELELÜNK: Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy a hitetlenség mint kortünet egybeesik a természettudományok ugrásszerű fejlődésével. A hitetlenség a mai korban, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat megállapította, társadalmi méreteket ölt; - "Régebbi korokkal ellentétben az Isten és vallás megtagadása vagy elhagyása már nem szokatlan vagy egyéni esemény". (Egyház a modern világban). Ebből azonban nem következik, hogy a természettudományok fejlődése az ami ezt előidézi. Ez csak akkor lenne így, ha a "hit" és "természettudományok" riválisok lennének, ha az egyiknek a növekedése a másik szükségszerű csökkenését vonná maga után és fordítva. Hogy ez nincsen így, azt a buzgó keresztény természettudósok ezrei bizonyítják. Sajnos, sokaknak a hitről és a jó Istenről ferde felfogásuk van. Számukra Isten csupán az, aki a világban található rejtélyeknek a magyarázata; aki mintegy a tudásunkban a hézagokat pótolja (God of gaps). Az ilyenek számára, ahogy tudásunkban a hézagok szűkülnek, úgy csökken a jó Isten szerepe. Vegyünk egy konkrét példát. A természettudósok manapság szép eredménnyel kutatják az élő sejtek mechanizmusát, és egyáltalán nincs kizárva, hogy bizonyos idő múlva sikerül laboratóriumban élőlényt előállítani. Ha úgy érezzük, hogye feltevés megvalósulása gyöngítené a jó Istenbe vetett hitünket, akkor ez biztos jele annak, hogy a jó Istenről helytelen felfogásunk van. Az az élő anyag, melyet feltevésünk szerint a természettudósok állítanak elő, éppúgy ajólstentől veszi végső eredetét, mint az az élő sejt, mely egy másik élő sejttől származik. Ugyanígy saját létemet végső soron nem magyarázza meg szüleim közreműködése születésemben. Ember vagy emberi tudás valójában sohasem lehet a jó Isten riválisa. A fentiekben a válasz a feltett kérdésre már benne van; a természettudomány fejlődése nem gyengíti az igaz keresztény hitet; ellenkezőleg azt megtisztítja a keresztény hithez tapadt helytelen felfogásoktól. Megint csak a II. Vatikáni Zsinat szavait idézzük; - "a nagyobb kritikai érzék, mely képessé tesz, hogy megkülönböztessük a vallást egy mágikus világfelfogástól és babonáktól... a vallást megtisztítja és azt kívánja, hogy mind kifejezettebben és egész személyünkkel ragaszkodjunk hitünkhöz". (Egyház a modern világban).
