A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
10 AUTÓVAL VÍZ ALATT Megesett-e már Önnel, hogy hirtelen ösztönzést érzett az imára valakiért, anélkül, hogy tudta volna, miért? Nagyon fontos lehet az ilyen ima, mint az alábbi eset is tanúskodik róla. Nagyon boldogan kezdtük meg utunkat Los Angeles felé, ahol férjem tanulmányait akarta folytatni. Este indultunk, s két kislányunkat a hátsó ülésenelkészítettmatracrafektettük. Éjjel könnyebb volt megtenni az utat a hároméves és a hathónapos gyermekekkel, mint nappal, s mivel július volt, arra is számítottunk, hogy éjjel hűvösebb lesz. Egyfolytában terveztük megtenni a 700 mérföldes utat férjem szüleihez. Nem tudtuk, hogy a fáradtság mennyire el tudja zsibbasztani az agyat és mily lassúvá teszi az izmokat. Béreltünk egy költözködésre való vontatókocsit, amit autónk után köthettünk, s abba raktuk be mindazt, amit magunkkal akartunk vinni. Egész nap csomagoltunk, s az ezzel járó munka, valamint a költözéssel járó izgalom alaposan kifárasztott mindkettőnket. Az úton állandóan küszködtünk az álmossággal. Férjem nem engedett hajtani, az én feladatom volt, hogy őt ébren tartsam. A fáradtságtól azonban gyakran elaludtam rövid időre. Reggel négykor megálltunk egy benzinkútnál egy kis frissítőre. A gyermekek mélyen aludtak. Most következett utunk legnehezebb része. A kanyargó út egyik oldalán mély árok volt, baloldalán pedig egy öntözőcsatorna, amely 8 m széles és négy m mély volt. Azonban elhatároztuk, hogy tovább megyünk. Tíz perc múlva férjem apja felült otthon ágyában, tőlünk 400 mér- földnyire. - Itt vannak a gyerekek, - mondta feleségének. O az órára nézett, és így szólt: - Nem lehetnek még itt. Csak este indultak, valamikor délelőtt közepén fognak csak megérkezni... ! Az apa azonban kiment az ajtóhoz és kinézett a sötétbe. Mivel senkit sem látott, visszament ágyába.
