A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
26 a történelem kulcsa nincs teljesen kezünkben. Mi annak a titka, hogy ennyire halálraítélt mindenkezdeményezésünk? Mi annak a titka, hogy minden sikerünk a balsikernek zálogát hordozza magában? A kínzó kérdésekre feleletet először is önmagunkban kell keresnünk. Az emberi személy sokkal mélyebb, mint amit felületes technikai civilizációjában kifejt és megalkot. Természetes vágyai mesz- szebbre céloznak, mint alkotási láza. Az ember nemcsak a keserves múlt és a kilátástalan jövő határhelyzetében él, hanem korlátolt lehetőségei és végtelen emberi törekvéseinek szirtjei között hánykódik. Itt keresi a menekülést, mely utolsó szalmaszálként megmentheti történelmét a végső enyészettől. Ebben a határhelyzetben halljuk min- diggyakrabban feltenni a létbevágó kérdést; ki tudja legjobban megvalósítani a helyes magatartást dilemmáinknak ebben a világában; ki tudná helyesen alkotni történelmünket? Ha figyelmesen olvassukkorunk irodalmát, és szemmel kísérjük színházaink, filmjeink témáit, egy nagyon érdekes feleletet kaphatunk erre a kínzó kérdésre. Talán nem a szervező politikus, vagy az alkotó tudós napjaink legjobban ünnepelt hőse, hanem a szent. Egy meglepő állítás! Hogyan lehetne éppen ezt az embertípust eszményképpé állítanunk, mikor minden törekvésünk az, hogy többet termeljünk, és gyorsabban elérjük alkotásunk előre kigondolt normáit. Mi szerepet játszhat ebben a világban a szent, akinek eszménye éppen ezt a világot felülmúlni - és bizonyos fokban megtagadni? Ez a kérdés az oka annak is, hogy már-már besoroltuk a szenteket a világ- történelem különceinek antikváriumába, és azt hittük, hogy ezzel az embertípussal nem lesz többé dolgunk. És mégis alakjuk mindig újra elénk áll könyveink sorai mögött, színpadjaink fényében és vetítő- vásznaink fehér falán. Egy modem francia regényíró így fejezi be népszerű regényét: "Csak azt sajnáljuk ebben az életben, hogy nem vagyunk szentek". A nyugati világ színházainak legnagyobb sikere volt éveken ke rész tül Hochwälder nagyszerű darabja, mely a dél-amerikai jezsuita redukciók viharos összeomlásában mutatja meg a történelmi öntudatnak azt a határhelyzetét, ahol az eszményeket megsemmisítő összeomlásban csak a szentek eszménye marad örök, és alakítja a sorscsapások alatt összetörő egyéniségeket. A filmvilág történetében önálló helyet foglal el Lourdes szentjének, Bernadette Soubirousnak élete, - majd Páli Szent Vince, az arszi szent Vianney János, Jeanne D’Arc alakjai hódították meg a nagy tömegek tetszését. Ezek a filmek azt sejtették velünk, hogy szinte csak a szentnek élete a leghálásabb téma mindannak a mély emberi valóságnak kifejezésére, melyet korunk határhelyzetében ugyan megélünk, de kifejezni nem tudunk.
